A gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan szlogen szellemében, most és az elkövetkező részekben, megosztok olvasóimmal pár olyan praktikát, amit mindenki megtehet a környezetéért.
Szeretném, ha az olvasók is bekapcsolódnának, és megosztanák velünk a tapasztalataikat, ötleteiket, akár hozzászólások formájában is, mert higgyék el, hogy van ez olyan fontos, mint azok az aktuális hírek, amiket bőszen osztogatunk meg a közösségi médiában, és ezer számra kommentelünk!
Akkor kezdjük talán egy személyes példával, hogy a számítógép és az internet segítségével hogyan csökkent drasztikusan a papír felhasználásom.
Azelőtt ugye írógépen írtam, amit aztán valaki szintén írógépen sokszorosított, annyi példányban, ahány példányra nekem szükségem volt. Idővel azonban szabályos halmok gyűltek össze elhasznált papírlapokból, amik aztán mind mentek a kukába. Hiába is próbáltunk meg takarékoskodni, úgyis, hogy a papír mindkét oldalára írtam – selejt mindig akadt. Nem is beszélve arról, ami fölöslegessé vált. És nekem lelkifurdalásom volt, ha arra gondoltam, hogy mennyi fát kellett kivágni miattam.
Merthogy az élő fa az ember legjobb szövetségese a környezetszennyezés elleni küzdelemben. Ugyanis, széndioxidot köt le és oxigént termel.
Ezért is örültem annak, amikor nálam is beköszöntött az internet korszak, és levél helyett már email-ben tarthattam a kapcsolatot a barátaimmal – ami mellesleg gyorsabb és kényelmesebb.
A kéziratokat pedig már csatolmányban küldtem be a szerkesztőségeknek, kiadóknak. Mint ahogy ez a cikk se lesz kinyomtatva, hanem online fogják olvasni.
Sőt, a könyveim is elérhetők ekönyv formájában, és letölthetők és elraktározhatók a gép erre a célra létrehozott mappájába. Sőt, ma már a gép memóriáját se kell terhelnünk, és attól rettegnünk, hogy tönkremegy és a rajta lévő dokumentumaink elvesznek. Az internet szolgáltatók e célból hozták létre az úgynevezett felhőket, amelyek online tárhelyek, és egy jelszó biztosítja, hogy rajtunk kívül senki se férjen hozzá a dokumentumainkhoz.
Természetesen tudom, hogy ma még nem szüntethető meg teljesen a papír alapú kommunikáció, de törekedjünk rá, hogy a lehető legkisebb legyen. Mert ezzel is a környezetünket védjük!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
