Szerintem

Hogy lesz-e több kötelező oltóanyag attól, hogy a gyermekorvosok levelet írtak a tarthatatlan helyzetről a miniszterelnöknek, nem tudom.

Lassan az adventi időszak végére érünk. Egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz. Mindannyian várjuk már az ünnepeket.

Pattogatott kukorica a bal, vödör kóla a jobb kézben: minden adott, hogy kellően átszellemülten kísérhessem figyelemmel kedvenc végenincs szappanoperám, a „Történelmi barátok lettünk, waze” ezertizenötödik évadának legújabb epizódját.

Az a normális, ha különböző eseményekről különbözőek a nézetek, és elfogulatlanul úgy is beszélnek róluk. Az úgynevezett Lex Szávayval kapcsolatban ez valahogy nem sikerül, bár tulajdonképpen inkább vicclapba …

Az idei adventben Ipolynyéken december 12-én először, de az Ipoly mentén negyedik alkalommal adott szenzációs koncertet az Örökség zenekar.

Tudvalevő, hogy a 21. század az individuum kora, ahol az egyén áll az univerzum középpontjában és az ego körül forog minden.

Az egyik leggyakoribb kérdés, ami a nővéreket máig is foglalkoztatja, hogy milyen rokoni kapcsolatban vagyok én teta Milkával, és mivel én ilyenkor csak titokzatosan hallgatok, hát ők kombinálnak.

Naponta használjuk, iszunk belőle ásványvizet vagy üdítőt, és nem is tudjuk, hogy minden egyes palackkal, amit megiszunk, milyen súlyosan terheljük a környezetünket.

Az MKP szervezésében, a deáki római katolikus templomban megtartott adventi koncerten, december 12-én a rendezvény védnökeként Berényi József, az MKP elnöke mondott beszédet.

Óvatosan lépkedek a becsukott ajtóhoz, hogy a kulcslyukon bekukucskálva megnézzem a kicsit, vajon mocorog, ébredezik e már a kocsijában. Csend van, a takaró mozdulatlan, a lábacskák nem kalimpálnak …