Nem volt csinnadrattás tűzijáték szilveszter éjjelén Tornalján, nem volt örömünneplés, sem polgármesteri köszöntő és kikürtölt jókívánságok sem hangzottak el. Valahogy más volt, mint a megszokott, s ez talán jelzésértékű is lehet(ne). De milyen évet is zárt a város, mit is mutat az a képzeletbeli tükör a hivataloskodások és tervezgetések, meg a híresztelések említése nélkül?
Szembetűnőek a változások – megújult és csinosodott a Fő tér – új aszfaltszőnyeg, járólapokkal kirakott járdák, vadi új szökőkút, Európai Művészetek Tere lett a főtérből, a kiépített árbócparkban az EU tagországainak zászlait lengette a szél még pár hónappal ezelőtt.
Persze a térfelújítás és átépítés majdhogynem a köztudat a képviselők és a lakók kizárásával történt. Senki sem tudta előre mi fog történni, aztán persze egy-két gubanc is besikeredett – büntetés a kivágott fákért, Dúdor István szobra csak készülget persze nem tudni pontosan hol, – keserű felhang az ellopott uniós zászlókért, visszakerült eredeti helyére az orosz ágyú ami nem éppen az európaiság szimbóluma meg miegymás.
A városháza új köntöst, bejárati ajtót és részben új tetőfedőt is kapott. Közben egy-két vállalkozót is „kisepertek” innen. Aztán folytatódott a sor a Fehér Lóval-mely szintén új állagot kapott. A Kazinczy Ferenc AI sem panaszkodhat. Az alsótagozat épületén sokmindent felújítottak és megújhodtak a templomok is – nem is beszélve a Templom tér-re keresztelt SZNF térről. Itt is szépek a járdák és a tereprendezés is sikeresnek mondható.
Az egykori közszolgáltatások háza külsőleg ugyancsak megszépült akárcsak a többszöri nekifutásra átfestett városi kultúrház. Aszfaltoztak minden mennyiségben és minőségben – nem mértem megvan-e a beígért 40 kilométer.
Sajószárnya mint városrész az ottani rátermett képviselőnek és polgári bizottságnak köszönhetően sokat szépült, Bejében a város közbenjárásával megkezdődött a kastély felújítása és átépítése. Sajókirályiban az ígéretek szintjén maradt a nagyvolumenű aquapark építése, de azért itt is aszfaltoztak és buszmegállót is építettek.
Nagy porhintés után megoldódott a Posta utca 5-ös számú épületének ominózus (roma)esete is – de hogy minek kellett rá Potyemkin-bőrt húzni már senki sem érti. A telkek adásvétele „szikrázott” a városban, miközben a városi ingatlanok is úsztak és csúsztak.
Persze a poliklinika épületére már hideg vizet ihatunk. A kultúra-komoly, félkomoly és kommersz válfaja, de a zene és a tánc inkább dáridós változata végigkísérte az egész évet – persze nem tudni, miből és mennyiért.
Látszólag mintha minden rendben lenne és menne a sajóparti mezővárosban, de van az éremnek egy másik oldala is. Bezárt az Ozeta gyáróriás és a polgármester által beígért hétszáz új munkahely is csak „mese” volt –hacsak nem mínusz előjellel gondolta. Senki sem tudja biztosan mennyi az a felvett bankkölcsön amiből a fejlesztés folyt és milyen feltételek mellett lett felvéve, mikor ki és meddig issza majd a visszafizetés levét.
A városatyák meg az egész testület léte sokakat a bábkormányokra emlékezteti, jószerivel csak papíron léteznek, hónapokig nem is üléseztek. Sokan tudják így is milyen túlkapások történtek – Brüsszelben, Egerben és másutt üléseztek a bizottságok, mindamellet volt hűségkártya, meg karácsonyi juttatás a nyugdíjasoknak.
Quo Vadis Tornalja? Nehéz most erre egyértelműen válaszolni – lehet olyan ez mint a mesebeli alma – kívülről ragyogós és fényesen csillog, belülről pedig már rothadásnak indult. Sokan mondják örülni kell a „van”-nak és remélni, hogy megalapozottak a változások és nem kell majd a jövőtől félni.
