Kölcsönösen egymást gyalázza a Magyar Koalíció Pártjának régi és új pártelitje. Csáky Pál és Bugár Béla hatalmi harca a párt szétesésével fenyeget. A régi szlovák koalíciós partnerek is elfordultak az MKP-tól. Így összegzi az MKP helyzetét az index.hu internetes újság.
Bugár Béla azt mondta csütörtökön a SME című szlovák lap online kiadásának, hogy Csáky Pál elnöki tevénysége a Magyar Koalíció Pártja végét jelentheti. Az MKP-t megosztó belső viták a szétesés szélére sodorták a szervezetet.
Két érdekes forgatókönyvet latolgatnak a szlovák lapok: az egyik szerint széteshet a Magyar Koalíció Pártja, a szlovákiai magyarokat egyelőre egyedül képviselő politikai erő. A másik – mostanában terjedő – nézet szerint az MKP balra tolódhat és eddigi kereszténydemokrata szövetségesei helyett a mostani legnagyobb kormánypárt felé húz. Egyelőre annyi látszik biztosan, hogy az MKP belső feszültségei nagyon erősen megosztják a pártot, és egy befolyásos politikus kizárása csak tovább mélyíti a feszültséget.
Az MKP-t 1998-2007 között Bugár Béla irányította. A kereszténydemokrata politikus vitte be a magyar pártot Mikuláš Dzurinda jobbközép kormányaiba. A 2006-os választásokon elbukott a jobbközép koalíció és a következő évben Bugár elvesztette pártelnöki tisztségét is. Helyére a párt belső ellenzékéhez tartozó Csáky Pált választották pártelnöknek. (Csáky a 90-es évek elején Bugárral együtt a Magyar Keresztény Demokrata Mozgalomban politizált.) A két politikus és híveik közti feszültség évek óta lappangott a pártban, ám most eddig nem látott erővel törtek felszínre a konfliktusok. Kölcsönösen korrupcióval vádolják egymást a felek, és Csáky javaslatára a párt etikai bizottsága Bugár egyik befolyásos szövetségesének kizárását kezdeményezte. Bugár szerint a kizárás lavinát indíthat el. Arról ugyan nem beszélt, hogy ez mit jelent, de van aki szerint pártszakadást.
Fico megmentésével kezdődött
A konfliktus azzal kezdődött, hogy az MKP megmentette a magyarellenes Szlovák Nemzeti Pártot is magában foglaló kormány nemzetközi tekintélyét. Az EU jövőjét meghatározó Lisszaboni Szerződést ugyanis a jobboldali (korábban az MKP-val 9 évig együtt kormányzó) ellenzék nem volt hajlandó megszavazni, tiltakozásul a sajtószabadságot erősen korlátozó új médiatörvény ellen. Ha Szlovákia nem fogadta volna el a Lisszaboni Szerződést, akkor nagyon kínos helyzetbe kerülhetett volna a kormány, az egész európai politikai elit lobbizni kezdett volna náluk, hogy engedjenek a médiatörvény ügyében, csak legyen meg a ratifikáció. Fico még lemondását is kilátásba helyezte a ratifikáció leszavazásának esetére, így az ellenzék azt remélte, hogy akár még a kormányt is megbuktathatja.
Az MKP azonban felmondta az ellenzéki megállapodást, és megszavazta a Lisszaboni Szerződést. Csáky Pál MKP-elnök azt mondta, hogy ezzel a párt európai elkötelezettségét akarták megmutatni. A szlovák sajtó azonban titkos háttéralkut sejtetett. Először arról cikkeztek, hogy az MKP a magyar iskolák békén hagyását kérte a Lisszaboni Szerződés támogatásáért cserébe. Erre egy magyar oktatáspolitikus is utalt. Az elmélet híveit azonban elbizonytalanította, hogy néhány nap múlva a kormány csökkentette a magyar-, és emelte a szlovákórák számát a magyar általános iskolák alsó tagozatán.
Közben egy újabb magyarázat is napvilágra került, amit Bugár és MKP-s szövetségesei kezdtek terjeszteni: eszerint Csáky Pál titokban találkozott a Lisszaboni Szerződés megszavazása előtt Robert Fico miniszterelnökkel, és egymillió koronás rendkívüli támogatást kért tőle a Madách Kiadó számára. A magyar nyelvű könyvekkel foglalkozó felvidéki cég adta ki Csáky Pál legutóbbi kötetét.
Simon Zsolt kizárása következhet
A találkozót Csáky azóta is tagadja. A kiadó vezetője azt mondta, hogy levélben tényleg kért (és kapott is) támogatást a kormánytól, és tényleg Csákyt kérte meg a közvetítésre, de a titkos háttéralkut ő is tagadta. Csáky pártbeli ellenfelei viszont korrupcióról és a párt lejáratásáról kezdtek beszélni. Csáky azzal védekezett, hogy az egész Madách-ügy rágalom, és csak a hatalomba visszakívánkozó Bugár terjeszti rosszindulatúan. A Csáky-ellenes hadjáratban élen járó Simon Zsolt (korábbi szlovák földművelésügyi miniszter) viszont azt mondta, hogy a kormánypárttól, Fico közeléből tud a titkos találkozóról. Simon lemondásra szólította fel Csákyt.
A párt elnöksége végül kiállt Csáky mellett, akit megerősítettek elnöki tisztségében. Az ülés után pedig Csáky kezdeményezte, hogy a párt etikai bizottsága indítson eljárást Simon ellen. A bizottság Simon kizárását javasolta, ám a döntést még meg kell erősítenie az Országos Tanácsnak is. Simon már jelezte, hogy az etikai bizottság eljárása hemzseg a formai hibáktól, így azt nem fogadja el. Bugár Béla is kiállt Simon mellett, és azt mondta, hogy a kizárás lavinát indíthat el a pártban, és újabb politikusok kizárása következhet. A Bumm.sk felvidéki online lap megkérdezte Simont, hogy elképzelhető-e, hogy új pártot alapítanak a Csáky-ellenes magyar politikusok, ám ő kikerülte a választ azzal, hogy „ezt nem tartom most fontos kérdésnek”.
Világi Oszkár hosszú karja
Két napja Csáky visszavágott Bugárnak és Simonnak, és a korábban őt korrupcióval vádolókat mártotta korrupciós gyanúba. Azt mondta, hogy Simon (és társai) trójai falovak a pártban, akik egy gazdasági érdekcsoport emberei. Szerinte amióta átvette a hatalmat az MKP-ben, azóta ez a csoport szeretne visszatérni a hatalomba, és ez a csoport irányítja az Új Szó című pozsonyi magyar napilapot is, ami rendre nagy teret adott Csáky pártbéli kritikusainak.
Csáky szerint e csoport élén Világi Oszkár áll. Világit kérdésünkre a nyilvánosságot általában kerülő, elképesztően befolyásos és dúsgazdag emberként jellemezték szlovákiai magyar újságírók. Világi az utolsó csehszlovák parlament elnöke volt, majd a két ország szétválása után ő írta a szlovák kárpótlási törvényt. Volt MKP-képviselő is, majd megnyitotta Pozsony egyik legexkluzívabb ügyvédi irodáját. Megbízói között volt a Szlovákiában terjeszkedő OTP és a Mol is. Jelenleg a Mol tulajdonában lévő Slovnaft olajfinomító vezetője.
Bugár erre azt mondta, hogy „az emberek különféle ökörségeket tudnak mondani, de ekkora ökörségekre csak Csáky úr képes.”
Világi Oszkár pedig huzamosabb vidéki tartózkodást javasolt Csákynak.
Csáky tulajdonképpen arra utalgat, hogy a Világi-Bugár maffia ellen harcol, míg Bugárék szerint Csáky antidemokratikus intézkedésekkel tönkreteszi a pártot és titkos alkukkal gyanús állami pénzekért lobbizik.
Dzurinda is Bugár-maffiára utalgatott
A botrány-sorozat a többi szlovák pártot is felizgatta. A Lisszaboni Szerződés megszavazása után a másik két szlovák ellenzéki párt megszakította a kapcsolatot az MKP-val. Mikuláš Dzurinda (az MKP-t is magába foglaló 98-06 közti kormányok miniszterelnöke) azt nyilatkozta, hogy a Lisszaboni Szerződés megszavazása mögött a Smer és az MKP közös üzletei állhatnak. (A Smer a mostani kormánykoalíció legerősebb pártja.) Dzurinda szerint autópálya-építési megrendelések és EU-pénzek felosztása állhat a háttérben. Dzurinda Bugárt és a mögötte álló gazdasági érdekcsoportot nevezte meg a fő felelősnek. Kijelentése azért érdekes, mert ugyanebben az ügyben Bugárék Csákyt vádolták titkos alkukkal, míg Csáky más összefüggésben Dzurindához hasonlóan egy Bugár mögött álló érdekcsoport nyomulásáról beszélt.
Dzurinda a most kizárási ügye miatt főszereplővé vált Simon Zsoltot is megvádolta. Megjegyzéseket tett arra, hogy Simont a kormány megzsarolhatta, hogy kiteregetik gyanús üzelmeit, amit még miniszterként a Szlovák Földalap körül kavart.
További csavar a történetben, hogy Csáky kiállt a Dzurinda által megvádolt pártbeli ellenfelei mellett, és perrel fenyegette meg a volt miniszterelnököt.
Időközben az Európai Szocialista Párt frakcióvezető-helyettese is beszállt az MKP körüli kavarásba. Szlovák lapértesülések szerint arról kezdte el győzködni a Smert, hogy az Európában vállalhatatlan Slota-féle SNS-t cserélje fel az MKP-re a koalícióban. A lehetséges Smer-MKP szövetséget egyelőre mindkét párt vezetői cáfolták, ám azt Csáky sohasem tagadta, hogy szeretné balrább tolni a magyar pártot.
index.hu
