Manapság ismét sokszor szóba kerül a rendszerváltás, hiszen országunkban a bársonyos forradalom miatt több kommunista vezető a mai napig hatalmon van. Hamberger Judit tanulmánya, mely a Históriában jelent meg, ezt az időszakot elemzi. Szlovákiában az 1989-es fordulat nem csak azt jelentette, hogy az ország demokratizálódik, hanem felerősítette a szlovák függetlenségi törekvéseket is. Csehszlovákia, 1989-1992
Csehszlovákiában a politikai fordulat az 1989. november 17-én kezdődött tiltakozásokkal indult. Előzményeit az ún. normalizációs időszak (1970-1989) ellenzéki csoportosulásainak tevékenysége jelentette. (Csehországban a Charta 77 és több emberi és polgári jogi független kezdeményezés, Szlovákiában ellenzéki személyek és a katolikus egyház aktivitása volt említésre méltó.) E szervezetek 1988-tól kezdték nagyobb nyilvánosság előtt is hallatni a hangjukat. A cseh és a szlovák ellenzéki akciók irányultsága nem volt egyforma: míg a szlovákoknál a vallásszabadság és a szlovák nemzeti kérdés megoldása, addig a cseheknél az egyéni emberi és politikai jogok kerültek előtérbe. […] A cseh és a szlovák ellenzék nem egyesült, de volt közöttük kontaktus, és nem akadályozták egymást.
I. A „bársonyos forradalom”
Tüntetések
1989. november 17-én legális megemlékező tüntetés kezdődött (1938. november 17-én a nácik bezárták a cseh felsőoktatási intézményeket), amely rendszerellenes tüntetéssé alakult, rendőri beavatkozással. A tüntetések több napon keresztül folytatódtak, s már nem csak a diákok és színészek vettek rajtuk részt. 1989. november 19-én Prágában megalakult az ellenzéki Polgári Fórum (OF), november 20-án pedig Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN). E mozgalmak november 21. után felvették egymással a kapcsolatot, kijelölték maguk közül a hatalommal való tárgyalások képviselőit, és országszerte kezdték kiépíteni szervezeteiket. […]
A hatalom szétesése
November végére a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) elveszítette a tényleges politikai hatalmat. Az ideges kapkodás tömeges belső leváltással párosult, és az események alakulását és a további fejlődést egyre inkább a Polgári Fórum (és később a Nyilvánosság az Erőszak Ellen [NYEE]), valamint az Adamec-kormány közötti egyezkedések és tárgyalások határozták meg.
Nyomásgyakorlásként november 27-én manifesztációs általános sztrájkot szerveztek, november 29-én pedig megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások a szövetségi kormány és az ellenzéki delegációk között. A szövetségi kormány delegációját a cseh Adamec és a szlovák Marián Čalfa vezette. A kerekasztal-tárgyalások 1989. december 10-én a nemzeti megegyezés kormányának megalakulásával értek véget, mely kormánynak a kommunista M. Čalfa lett a miniszterelnöke. Az új szövetségi kormányban az erőminisztériumok megmaradtak részben a kommunisták, részben a népfrontba tömörült pártok (mint a Csehszlovák Néppárt) felügyelete alatt. […] Havelt 1989. december 29-én választották ideiglenes (majd 1990. július 5-én rendes) köztársasági elnökké.
A régi rend lebontása
[…] Az ideiglenes elnökválasztás után, az első szabad választásokig egy sor olyan forradalmi lépést tettek, amelyekkel lebontották vagy likvidálták a bolsevik rendszer jogi alapjait és támaszait. Lefegyverezték a politikai rendőrséget, az állambiztonsági szolgálatot, lebontották vagy átalakították több intézményt. […] Biztosították a politikai pluralitást, melynek nyomán számos politikai mozgalom és párt jött létre.
1990 első hónapjaiban több olyan folyamatot beindítottak, amelyek az ország politikai, gazdasági és társadalmi- szociális átalakítását szolgálták, de később tragikusan befolyásolták a cseh- szlovák viszonyt. A legjelentősebbek: a nehézfegyvergyártás leépítése, amely szociálisan és gazdaságilag elsősorban Szlovákiát érintette (1991-re 12%-os lett a munkanélküliség, míg Csehországban csupán 5%-os), valamint a mezőgazdaság átalakítása és a dotációk megvonása.
A régi struktúrák lebontásának fontos lépése volt a politikai pártokról, a gyülekezési szabadságról, a választójogról szóló, valamint több, egyéni és polgári jogra vonatkozó törvény. Ugyanígy fontosak voltak a gazdasági kapitalizmus megújításának első törvényei 1990 tavaszán (a tulajdonformák egyenjogúsítása, a részvénytársaságok és a szabadabb kereskedés, a magánvállalkozás engedélyezése). A bírósági és bíróságon kívüli politikai rehabilitációk törvényi szabályozása is ekkor született meg. A rehabilitáció mellett jelentős és társadalomlélektanilag igen fontos a restitúciós és a privatizációs törvények meghozatala (1990 vége), valamint a vagyonok visszaadásának és a privatizáció folyamatának a beindítása (1991-től).
Az 1990-es évek elején, a választási kampányban merült fel az átvilágítás politikai szükségessége, amelynek végrehajtására szövetségi parlamenti vizsgálóbizottságot is létrehoztak, és aminek eredményeként 1991. október 4-én elfogadták a Csehországban jelenleg is érvényes átvilágítási törvényt.
II. Az új rendszer születése
Választások, pártosodás
Az 1990. júniusi első szabad választás még csupán a szocializmus elutasítására irányuló népszavazás volt. A hogyan tovább kérdését az elkövetkező évek, a két választás közötti időszak döntötte el, amikor Csehszlovákiában kialakultak a versenyeztető többpártrendszer feltételei.
Az ellenzéki mozgalmak (Polgári Fórum Csehországban, Nyilvánosság az Erőszak Ellen Szlovákiában) mellett 1990 elejétől pártok is szerveződtek, melyek folyamatosan átalakultak, megszűntek, illetve újak jöttek létre. […]
Az 1992-es választások idejére a cseh politikai életben a hagyományos jobb- és baloldali pártosodás alapjai teremtődtek meg, amelyben a jobboldali polgári erők voltak túlsúlyban.
Szlovákiában viszont olyan széles baloldali és nemzeti irányultságú mozgalmak és pártok alakultak (közöttük a legnépszerűbb, a NYEE-ből kivált Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma, amely megnyerte az 1992. évi parlamenti választásokat), amelyek alapvetően baloldali és kollektivisztikus értékrend alapján álltak. Ezzel világossá vált, hogy az eltérő politikai színtér, politikai értékrend és kultúra miatt az ország két nemzeti köztársasága demokratikus körülmények között nem egyeztethető össze.
A kommunista párt csak a szlovák országrészben reformálta meg magát, és Demokratikus Baloldal Pártja néven az 1990. évi választásokon önállóan indult. A cseh országrészben a kommunista párt mindvégig megmaradt kommunista-bolsevik programjánál és nevénél. Mindkét baloldali párt általában a második vagy harmadik legerősebb pártként szerepel.
A csehszlovák pártrendszer másik sajátossága, hogy a szélsőjobb- és a szélsőbaloldali pártok a szabad választások kezdetétől parlamenti pártokként tevékenykedtek.
Gazdasági átalakítás
Az 1990. júniusi választások után az ország gazdasági és politikai jövőjét, annak formáját (kapitalizmus, szocializmus vagy harmadik út) az elkövetkező hónapok vitái döntötték el.
A harmadikutas elképzeléseket a hatalomba visszatérő hatvannyolcas reformkommunisták szerették volna megvalósítani. […] Az ún. szürke zónából is számosan kaptak fontos pozíciókat a kormányban. […]
A parlamentben 1990 nyarán és őszén gyors tempóban készítették elő és fogadták el a radikális gazdasági reformot biztosító törvényeket. A reform közkedvelt megnevezése a „sokkterápia” és a „nadrágszíj-meghúzás” volt, amelynek hatásait az ország szlovák fele gyorsabban és radikálisabban megérezte, mint a cseh térfél. A reform jellegzetességei közé tartozott a restriktív pénzpolitika, az állami vagyon magánosítása (azaz a kis- és nagyprivatizáció), valamint az 1948. február 25. (a kommunista hatalomátvétel Csehszlovákiában) után elkobzott vagyonok visszaadása, a restitúció.
A gazdasági reform törvényei 1991 elején léptek életbe, és hatásuk tovább rontotta az amúgy is feszültségekkel terhes cseh-szlovák viszonyt.
III. Az államforma, az alkotmány és a kölcsönös viszony vitái
A kötőjel-háború
A politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Csehszlovákiában etnikai konfliktusokkal járt együtt.
Az állami szimbólumokra és az állam elnevezésére vonatkozó törvény tárgyalásával összefüggésben 1990. február és április között alakult ki először komoly államjogi feszültség az ország cseh és szlovák része között. Ez volt az ún. kötőjel-háború, amelyet egyre sűrűbb és egyre hevesebb szlovákiai nemzeti-nacionalista tüntetések kísértek, és amelynek eredményeként az ország elnevezése Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság lett (1990. április 20.).
Államformaviták
A közös államformáról folytatott viták hozták felszínre a cseh és a szlovák politikai elit és társadalom alapelvi különbségeit. […] A kül- és belpolitika mikéntjére adott válaszok eltérőek voltak a közös állam két nemzeti köztársaságában. Legfőképpen pedig a szlovákok államjogi igényei […] a szövetségi alkotmányban nem voltak biztosíthatók teljes mértékben.
Az 1990 augusztusában folytatott alkotmányjogi viták nem találták meg a kölcsönösen elfogadható együttélési modellt a közös állam keretében. A pozsonyi „autonomisták” 1990 novemberében a szövetségi parlamentben elfogadtatták a jogköri, azaz a kompetenciatörvényt, amely széles és erős gazdasági és politikai jogköröket biztosított a nemzeti köztárságoknak a szövetségivel szemben.
A szétválás
A szlovákok a szlovák nemzeti program megvalósítása érdekében az állami szimbólumok rendszerétől a pénzügyi rendszerig, az alkotmánytól a bankjegykibocsátó bankig mindent a saját kezükbe akartak venni. […]
A vita a cseh-szlovák viszony minden kérdését, minden területét felölelte, s mindinkább afelé mutatott, hogy a megoldás a két új, önálló nemzeti állam létrehozása. […]
A tárgyalások folytatását az 1992. évi választások eredményeire bízták. […] A szlovák parlament 1992. július 17-én szuverenitási deklarációt fogadott el. Erre Václav Havel cseh államfő még aznap bejelentette július 20-ával életbe lépő lemondását, a két köztársasági kormányfő pedig augusztusban elfogadta az ország kettéválasztásának menetrendjét. Szeptember 1-jén a szlovák parlament elfogadta az önálló és teljes szlovák állami alkotmányt, amire a csehek is sürgősen előkészítették saját állami alkotmányukat.
Mivel az országot népszavazás nélkül kívánták szétválasztani, a teljes legitimitás helyett féllegitim és legális szétválásra volt szükség. Ezért a két pártelnök és köztársasági kormányfő a szövetségi parlamenttel 1992. november 25-én alkotmányos törvényt fogadtatott el, amely a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság 1992. december 31-ével való szétválásáról szólt. Ezután megkezdték a közös vagyon elkülönítését. Így szűnt meg demokratikus formában és békés úton a csehszlovák állam.
História, Felvidék Ma
