A statisztikai hivatal jelentése alapján a korábbi adatokhoz viszonyítva ugyan nőtt Szlovákia lakosainak a száma, ennek ellenére mégis kevés gyerek születik. Ennek egyik oka az, hogy a nők csak később vállalkoznak a gyermekáldásra, mert először a munkahelyükön szeretnének bizonyítani. Természetesen a házasságkötésre is egyre későbbi életkorban kerül sor, így egyre idősebbek az első gyermeküket megszülő nők is.
Ma már mások az értékrendek, mások az elvárások, mondhatják egyesek. Nem tudjuk, hogy Ábrahám hány éves korában kötött házasságot Sárával, arról viszont igenis tudósít a Biblia, hogy az Isten által is megígért örökös is igencsak várat magára. S ebben az Isten sok más áldásával megtapasztalt várakozásában Ábrahám felteszi a kérdést az Őt hosszú útra elhívó Urának, hogy mit adhat neki, hiszen gyermektelen, s az örököse is egy idegen lesz. Foglalkozatja-e ma az embereket Ábrahámhoz hasonlóan az, hogy ki lesz a örököse? Ki kapja majd meg az életében szerzett ingó és ingatlanát, vagyis azt, amit itt a földi élete során felhalmozott? Bizonyára ilyenen is elgondolkodik az ember, hogy ki mit fog tőle örökölni halála után. Talán akkor a legérdekesebb a kérdés, amikor nincs is örökös. Másokhoz hasonlóan, a minden hívők atyjának tulajdonított Ábrahámot is foglalkoztatja az örökös kérdése, annak ellenére, hogy Isten megígérte annak az érkezését. De ő valahogyan hisz is benne, meg nem is. Mert Istennek egyszerűen csak odaveti mintegy figyelmeztetésül az ígéretére, akkor amikor bőséges jutalmat ígér neki: hiszen nem adtál nekem gyermeket. Ábrahám szinte kifakadva mondja, ki lesz az örököse, ha neki magának nem lehet utódja. Mire való a hit, ha az nem válik valóra, mondhatnánk cinikusan. S talán sokan bele is fáradnának a valamiben való hitbe, amely nem akar megvalósulni. Ábrahámot is meg kell vigasztalni, meg kell erősíteni hitében. Tudunk mi is Ábrahámhoz hasonlóan hitünkben, várakozásainkban megerősödni, úgy, hogy közben Istentől várjuk a feleletet? S hogyan látja Ábrahám hitét Molnár István királyhelmeci segédlelkész, az kiderül a következő igehirdetésből.
Kedves testvéreim, az apostol szavaival köszöntelek titeket: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Az a szent Ige, amelynek alapján megszólít bennünket az Úr írva található Mózes első könyve 15. részének 1-6.verseiben, ahol így szól hozzánk Istenünk Igéje: E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
Kedves Testvéreim!
Egy csodálatos ígéretet hallottunk az igében, amely nemcsak Ábrahám életét határozta meg, és nem is csupán a szűken vett családjáét, de meghatározta évezredeken át népének történetét, a választott nép mindenkori jelenét és jövőjét, amely népben készítette el az Úr az utat a megszületendő Megváltó számára. Azt olvashattuk, hogy az Úr megszólítja Ábrámot, a későbbi Ábrahámot, és azt mondja neki, hogy az ő jutalma igen bőséges lesz. Ábrám ezen elgondolkodva, számba vette azt, hogy még mije nincs, milyen jutalom kell még neki, hiszen gazdag emberként minden földi javat birtokol. Tudja, hogy utód nélkül mindenét csak a szolgája fog örökölni, hát akkor azt még toldja meg a most ígért bőséges jutalommal. De az Úr másra gondol, tudja hogy mire van Ábrámnak leginkább szüksége, mi az amire vágyakozik feleségével, és nem még több vagyont, még nagyobb állatállományt ígér, hanem örököst, Ábrahámtól származó örököst, aki után sok százan és ezren nevezik őt ősatyjuknak, aki után úgy megsokasítja őket az Isten, hogy számuk az ég csillagaihoz hasonlóan megszámlálhatatlan lesz. És Isten ígéretére Ábrám nem kételkedik, nem gondolkodik, nem kezd el kérdezgetni, hanem csak annyit olvashatunk, hogy hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Minden kételkedés nélkül hitt az Úrnak, hitt az ígéretnek, és elfogadta azt. Elhitte, hogy fia születik és elhitte, hogy az akkor még gyermektelen embernek leszármazottai nagy, megszámlálhatatlan sokaságú néppé lesznek. Ábrám hitt. Ez határozta meg az ő életét, ez lett fokmérőjévé, minden cselekedetének meghatározójává, hogy hitt, hogy bizonyos volt Isten ígéretében, igazságként fogadta el és olyan alapként, amire építeni lehet. Ez a hit határozta meg az életét, mert a hit az, ami meghatározza egy ember életét.
A Szentírás személyiségeire tekintve láthatjuk, hogy az Istenhez való viszonyulás az Istenbe vetett hit, vagy éppen nem hit az, ami meghatározza az egyénnek, de akár a választott népnek is az életét. A Királyok könyvében, a királyokról szóló rövid beszámolókban általában ott szerepel, hogy kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, amint azt Jótám királyról olvashatjuk, vagy éppen ellenkezőleg arról számol be a Szentírás egy-egy királyt illetően, hogy nem azt cselekedte, ami az Istennek tetszett volna, amint az Akház királyról megfogalmazódik.
Az Istenhez való viszonyulásunk, az Istenbe vetett hitünk határozza meg tetteinket, dolgainkat, egész életünket. Egykor Izrael királyainak élete is jól példázta ezt. Akik nem az Úr szerint éltek ott bálványimádás, felesleges háborúk, erkölcstelenség vettette fel fejét. Ilyen volt Akház, aki nem átallotta saját fiát „átvinni a tűzön”, vagyis odavetni pogány isteneknek áldozatul, hogy neki jobb legyen. Nincs határa semminek ott, ahol Isten nélkül élnek. Ahol az ember magát teszi szinte mindenhatóvá. Viszont amikor hű királyok vezették Izraelt, békesség volt, vagy az Úr népe mellett harcolt. Figyeltek a szegényre, több volt a szeretet, az igazság, a jog. Mert az Istenhez való kapcsolat, az Úrba vetett hit az, ami meghatározza az életet, annak minden mozzanatát. Ábrahámra tekintve is megállapítható ez, aki hitt az Istennek. Hitt és még évszázadokkal később is megemlékeztek hitéről, példaértékűnek tekintették, amely hit még a legdrágábbat is odaadta volna, a fiát, ha az Úr azt kéri tőle. És ez a mérhetetlen hit tulajdoníttatott neki igazságul, vagy ahogyan az újfordítású Bibliában olvashatjuk: ezért igaznak fogadta el őt az Úr. Pál apostol a rómabeliekhez írott levelében ugyancsak megemlékezik Ábrahámról, az ő hitéről és ő is leírja, hogy Ábrahám hitt az Istennek és tulajdoníttatik neki igazságul. Az itt szereplő görög szót fordíthatjuk úgy is, hogy számíttatik neki igazságul. Az Isten beszámította neki az ő hitét, igazzá tette, megigazította.
Kedves rádióhallgató testvéreim! Ábrahám hitét látva, azon elgondolkodva talán azt mondjuk, hogy Ábrahámnak könnyű volt, mert volt az Úrtól egy csodálatos ígérete, hogy ő mást nem is tehetett, mint hogy elhiszi, amit az Úr neki ígért. De akkor gondolkodjunk el azon, hogy nekünk mennyi ígéretünk van az Úrtól. Ígéretek sokasága, amit nekünk is mond, amit ránk nézve, a mi életünkre tekintve is kijelent. A teremtés hajnalán hangzott a bűnbe esett embervilág felé az ígéret, hogy az Úr szabadítót küld, és megtette. Hangzott az ígéret, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, az ha meghal is él, vagy aki mindvégig állhatatos marad az üdvözül. Még sokáig lehetne sorolni azokat az ígéreteket, amiket az Úr ránk nézve, nekünk is ad. A kérdés csak az, hogy mi miként tekintünk ezekre; elfogadjuk, vagy elutasítjuk, hogy igazságul tulajdoníttatik nekünk, hogy beszámítja-e majd nekünk is az Úr. Mi mai emberek nagyon kételkedők lettünk, szinte naponta halljuk, hogy ne legyünk hiszékenyek, ne dőljünk be mindennek, mert sokakat becsapnak, sok embert megtévesztenek. És sokan már az Istennel szemben is kételkedőek. Hallják, olvassák, találkoznak Isten csodálatos ígéreteivel, sokan még tudják is, de valahogy nem hiszik el teljes mértékben. Ott van szívükben a kételkedés, a „hiszem ha látom” gondolata, és ebből adódóan az életüket, mindennapjaikat sem élik meg hitben, a kegyelem elfogadásában, az igazság fényében.
Ábrahám hitt az Istennek, és jutalma lett. Az ő hite elég volt. Elég volt egy boldog, megáldott földi élethez, ahhoz, hogy sokáig éljen Sárával a feleségével, hogy fia szülessen, Izsák, hogy nagy nép ősatyja legyen. Hogy az Úr szeretete egész életében ott legyen vele. De mire lesz elég a mi hitünk? Mire lesz elég akkor, ha Krisztus utolsó ígérete, visszajövetelének ígérete beteljesedik és megítél bennünket? Ábrahám hitt és tulajdoníttatik neki igazságul, de a mi hitünk tulajdonnítatik-e majd nekünk is igazságul, elég lesz-e ahhoz, hogy az Úr igaznak fogadjon el minket, hogy kegyelméből megigazítson minket? Mert az Úr ígéretei mind beteljesednek, és amit Ő mond, az mindörökké megáll. Fogadjuk hát el azokat mi is kételkedés nélkül, azok fényében rendezzük be a mi életünket, mindennapjainkat, hogy ha majd visszajön az Úr, akkor rólunk is megállapíthassa hittünk az Úrnak, és ez igazságul tulajdoníttatik nekünk, ezért igaznak talál minket is. Ámen.
Imádság: Urunk Istenünk, Mindenható Mennyi Édesatyánk! Mit is kérhetnénk mást tetőled, minthogy erősítsd a mi gyenge hitünket, add, hogy kételkedés nélkül fogadjuk el ígéreteidet és azok tükrében éljük meg mindennapjainkat. Add, hogy Ábrahámhoz hasonlóan kegyelmedből a mi hitünk is beszámíttassék majd minekünk. Urunk, kérünk bocsásd meg, hogy olykor messze kerülünk tetőled, hogy nem a beléd vetett hit irányítja dolgainkat, gondolatainkat, hanem sokszor elhajlunk a világ kísértései és azok ígéretei felé. Ne hagyj el minket, és ha kell ragadj meg, te emelj fel, vonzz magadhoz. Mert erre van a legnagyobb szükségünk ahhoz, hogy gyermekeidhez méltóan élhessünk. Könyörgünk Urunk azokért, akik betegágyon fekszenek, akik csak a rádió hullámain keresztül hallgathatják igédet. Könyörgünk népünkért, gyülekezeteinkért, anyaszentegyházunkért. Add, hogy mind többen és többen hallják csodálatos ígéreteidet, és eljusson a szívükig, hogy kételkedés nélkül fogadják el azokat. És elfogadják Jézus Krisztust, világmegváltó ígéreted beteljesítőjét, Megváltó Urunkat. Ámen.
Felvidék Ma, sk
