A Keresztény Ifjúsági Közösségek (KIK) augusztus 29-31 között ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját Pozsonyivánkán, ahol több mint 200 személy találkozott, ünnepelt és lelkiekben feltöltődött.
A közössÉGI SZELLEM
A program nagyon gazdag, és színes volt. Magyarországról, Erdélyből és Kárpátaljáról érkezett vendégeinkkel osztoztunk örömünkben.
Itt volt Beőthy Tamás SJ, aki már a 90-es évek elején lelkigyakorlatokat tartott nekünk. Zöldy Pál és felesége, akik a férfi illetve a női sátor magyarországi szervezői. Több hazai atya is ellátogatott közénk, szentmisét tartottak minden nap, akikkel az elmúlt években együttműködtünk.
A konferencián megemlékeztünk az elmúlt 20 évről, jelenünkről és jövőnkről. Beszéltünk a közösségi szellemről, médiáról, utánpótlásról, ifjúságról és lelki fejlődésről. Szombaton lelkiségi mozgalmak is bemutatkoztak , pl. az Antiochia, Cursillo, Emmanuel, Fokoláre, Házas Hétvége, MÉCS, Neokatekumenális út és a Ferences világi rend. Sok tagunk egyidejűleg valamelyik lekiségi mozgalom, kisközösség tagja.
Mivel sok családos is részt vett, ezért a gyerekeket egész napos program várta. Volt számukra sportolási lehetőség, rendőrségi kutyabemutató, kézműves foglalkozások, mini állatkert, sőt egy kölyöktigrist is megcsodálhattak. A Kicsi Hang duó és a Béke énekkar énekei mindenkit elkápráztattak. A hatalmas kastélypark sok csodálnivalót nyújtott a gyerekeknek, s a felnőtteknek lehetőséget biztosított a nyugodt beszélgetésekhez. Este tábortűz mellett, dalolva süthették meg kolbászaikat a kicsik.A 20 tortából kialakított KIK- embléma az asszonyok munkáját dicséri.
Az elmúlt 20 év alatt nagyon sokat fejlődtünk lelkiekben. Ebben nagy szerepe volt Puss Sándor SJ atyának, az ünnepi nagygyűlés főszervezőjének, aki a KIK egyik alapítója, lelki vezetője, valamint azoknak a közösségeknek , melyekben tevékenykedünk. A közössÉGI SZELLEMet sokan a KIK-ben éltük át először, s ez az élmény nagyban meghatározta további életünket. 89-es változások után a lelki szükségletek iránti vágyunk több kereső fiatalban megvolt. Szabadon gyakorolhattuk hitünket. Kezdetben nagy volta az eufória, sokáig a KIK volt az egyetlen felvidéki magyar katolikus ifjúsági szervezet, amely felvállalta az itt élő katolikus fiatalokat.
Kisközösségek alakultak, diákmisék voltak Pozsonyban, templomi ifjúsági énekkarok alakultak Szlovákia-szerte. Gyalogos lelkigyakorlatokat szerveztünk a Tátrában,vagy valamelyik plébánián, ifjúsági napokat, találkozókat magyarországi vagy otthoni lelkiatyák vezetésével, történelmi biciklitúrákat szülőföldünk jobb megismerésére, erdélyi, olaszországi , kárpátaljai zarándoklatokat, családtáborokat. A szórakozásról sem feledkeztünk meg. Ezt biztosította a farsangi-, Katalin-, és szilveszteri bálok, tánctábor. Lehetőség nyílt a hasonló értékrendű fiatalok ismerkedésére is- az eremény szemmel látható. Ezen akciók mögött nagyon sok fiatal áldozatos munkája, imája, szabadideje van s természetesen éreztük az isteni gondviselést is.
Kovászként jelen vannak a tagjaink az egyházban, a társadalomban. A KIK gyümölcsei pl. az a kb. 70 család akik a KIK-ben ismerkedtek meg és családott alapítottak, több gyereket vállaltak. Továbbá azok a szerzetesek, papok akik kapcsolatban voltak a KIK-el, s hivatásukhoz megerősítést kaptak közösségünkben és azok az egyedülálló tagjaink, akik jó keresztényként és emberként igyekeznek élni mindennapjaikat.
Ünnepeltünk és hálát adtunk a megtett útért. Beszélgetéseink közben vélhetőleg lezajlott egy folyamat is, melynek eredményeként megkapjuk a választ a hogyan továbbra? – Hozzá és Ővele!
Farkas Gábor, Felvidék Ma
