Az elsősorban prózaíróként ismert Duba Gyula új könyve jeles szlovákiai magyar írókról szóló esszéket tartalmaz. Esszéket s nem tudóskodó tanulmányokat tehát, azaz írónk műközelítése sohasem száraz szöveganalízis, bár szükség szerint a beleélés és elemzés kritikai imperatívuszában mindig a beleélésben van a hangsúly, s ez a szélsőségesen egzakttá vált kritikai irodalmunkra akár frissítően is hathat.
Fábry Zoltánról, Peéry Rezsőről, Turczel Lajosról, Ozsvald Árpádról, Cselényi Lászlóról és másokról találunk itt gondolatgazdag írásokat, valamennyi az utóbbi években íródott, s valamiképpen ha rég elhunyt szerzőkről szólnak is a szlovákiai magyar írásbeliség nyolcvanas-kilencvenes évekbeli újjászületésének a problémáival foglalkoznak.