Európa szerencsésebb országaiban nemcsak a gazdaságélénkítő csomagok sora, hanem politikai és társadalmi egyetértés is segíti a krízisből való kilábalást. A végeken viszont a megszorítások mellett tiltakozó akciók és politikai viszályok is nehezítik a válságkezelést.
Ha az idén akarná bevezetni az eurót, a közös valutaövezet két legnagyobb gazdasága, Németország és Franciaország kosarat kapna, s ugyanígy járna többek között az unió néhai mintaországa, a kelta tigris becenévre egyre érdemtelenebb Írország: nem tudnák ugyanis teljesíteni a maastrichti kritériumokat. A költségvetés hiánya 2009-ben Németországban a GDP 4,2 százaléka körül alakul, Franciaországban 4,4 százalékos deficittel kalkulálnak, a néhány éve még államháztartási többletet produkáló Írországban pedig a 3 százalékos maastrichti limit több mint háromszorosát kitevő, 9,9 százalékos hiánnyal számolnak. A megengedettnél jobban túlköltekezik az állam Spanyolországban és Portugáliában is, az eurózónán kívüli tagországok közül pedig Nagy-Britannia viszi a prímet a tavalyi duplájára rúgó, 8,8 százalékos GDP-arányos hiánnyal. A kelet-közép-európai tagállamok többsége viszont e tekintetben bezzegországgá vált, Románia és Lettország kivételével valamennyien a hiánykorláton belül vagy annak a környékén maradnak az idén, legalábbis a legutóbbi előrejelzések szerint.
A kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó becsvágyó célokat az érintett országokban először a válság, majd nyomában a válságkezelés temette maga alá. Az unió egészére átlagosan 2 százalékosra prognosztizált gazdasági visszaeséstől fenyegetett kormányok sorra jelentik be élénkítő programjaikat, amelyek a pénzügyi mentőcsomagokkal együtt számos országban betesznek az államháztartási egyensúlynak. A legtöbb pénzt még mindig a tűzoltás, azaz a bankmentő akciók viszik el. Nagy-Britanniában a Gordon Brown vezette munkáspárti kormány újabb nagyszabású, 100 milliárd fontos bankmentő csomagot jelentett be a napokban, megfejelve a pénzügyi szektornak tavaly októberben juttatott 400 milliárd fontot. A summa feléből a pénzintézetek biztosítást köthetnének a különösen kockázatos hiteleikre és az azokból származó veszteségekre. A pénz másik fele egy alapba kerülne, amely a bankoktól vállalati kötvényeket, váltókat, szindikált hiteleket vásárolna meg. Hasonló ötletet mérlegel az ír kormány is, a tervek szerint a pénzintézetek a rossz hitelállományukat bizonyos díj ellenében meghatározott időre egy állami biztosítási alapba helyezhetnék el. Németországban is egyre több szó esik egy, a veszteségeket tömörítő bad bank (rossz bank) létrehozásáról közgazdászok, bankárok és politikusok között. Utóbbiak, élükön Angela Merkel kancellárral, egyelőre még ellenállnak, de egy biztos, míg az elmúlt években a sokszor két számjegyű nyereségrátával dolgozó bankok az osztalékokat rendre kifizették részvényeseiknek, most a veszteséget államosítani fogják – azaz az adófizetők között osztják szét.
A gazdaságélénkítés érdekében főként a komolyabb „zsírtartalékkal” rendelkező északi országok élnek adócsökkentéssel, ám csak módjával. Finnországban egy-másfél százalékponttal mérsékelték a személyi jövedelemadó és a társasági adó kulcsait, és sok pénz marad majd a vásárlók tárcájában azt követően, hogy októbertől 17-ről 12 százalékra csökkentik az élelmiszerek általános forgalmi adóját. A kedvezményeknek – és az infláció másfél százalékra mérséklődésének – köszönhetően a finnek vásárlóereje az idén 4,6 százalékkal növekszik. Svédországban megemelték a jövedelem adómentes sávhatárát, ami által havi ezer koronával több marad az átlagpolgár zsebében. Németországban ugyancsak feljebb csúsztatják az adómentes sávot, s 1 százalékponttal csökken az alsó szja-kulcs mértéke is. Nagy-Britanniában már tavaly novemberben, a karácsonyi vásárlási szezon nyitányakor 17,5 százalékról 15 százalékra mérsékelték az áfát.
A gazdaságélénkítés másik, gyakrabban követett csapásiránya a beruházások ösztönzése. Németországban 50 milliárd euróval támogatják a belföldi, elsősorban az építőipari infrastrukturális beruházásokat. A francia állam 26 milliárd eurót invesztál a gazdaságba, zömében a vállalati szféra ösztönzésére, de ebből a keretből támogatja a szociális célú lakásépítést, valamint az autóvásárlást is: a tízévesnél régebbi gépjárművüket lecserélők ezereurós támogatásban részesülnek. Ausztriában a 13 évesnél idősebb kocsik cseréjéhez jár 1500 euró, Németországban pedig 2500 euró kedvezmény dukál annak, aki a kilencévesnél idősebb járgánya helyett újat vesz.
A még mindig befagyott hitelpiac beindítása és a pénzhiánnyal küzdő vállalkozások megsegítése érdekében számos országban hitelgarancia-alapokat hoznak létre. Nagy-Britanniában több mint 20 milliárd fontot szánnak erre a célra. Franciaországban az állami garanciavállalás révén 4 milliárd euróval több hitel kerülhet a kis- és közepes vállalkozásokhoz. Spanyolországban a tavaly bejelentett 10-11 milliárd eurós gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő csomag után nemrég egy hasonló, 90 milliárd eurós, elsősorban állami beruházásokat tartalmazó intézkedéssorozatot harangoztak be. Ezen felül a spanyol állam kész 100 milliárd eurónyi garanciát vállalni a bankok hitelezési kedvének javítása érdekében.
A végeken viszont számos ország takarékossági intézkedésekre kényszerül. Írországban a liberális–konzervatív Fianna Fail vezette koalíció a közszférában 21 hónapra befagyasztaná a béreket, a magasabb jövedelmeket pedig 5–10 százalékkal csökkentené. Romániában máris megszüntettek 140 ezer betöltetlen közalkalmazotti állást, minden önkormányzatnak 15 százalékkal kell mérsékelnie költségeit, 20 százalékkal csökkentik a minisztériumok, állami intézmények, hatóságok alkalmazottjainak a számát, s elhalasztották a január 1-jére tervezett nyugdíjemelést, valamint a pedagógusok béremelését. A korábban kirobbanó tempóban fejlődő balti államokban is a terhek növekedésére kell számítani. Észtországban tavaly 26-ról 21 százalékra mérsékelték ugyan az egykulcsos jövedelemadót, ám idén januárban megemelték az orvosságok, a sajtótermékek áfáját, elvettek több kedvezményt – nem kapnak például családi pótlékot a gyesen lévők –, és jelentősen megemelték a különféle illetékeket, a gépkocsik regisztrációs adója például közel a kétszeresére ugrott. Csehországban is folytatják az államapparátus megkezdett karcsúsítását és a szociális támogatások megnyirbálását. „Meggyőződésem, hogy makroökonómiai szempontból nagyobb problémát jelentene az ország eladósodása, mint a gazdasági növekedés csökkenése” – jellemezte a cseh pénzügyminiszter a kabinet válságkezelő stratégiáját, melynek részeként egyébként hamarosan három változatban átdolgozzák a tavaly decemberben elfogadott idei költségvetést.
„A jegybank elnöke és az EU szakértői azt mondják, az idén mínusz 2 százalékos lesz a gazdasági növekedés nálunk. Ez olyan, mintha időben visszamennénk két évet, amikor szerintem nem éltünk olyan rosszul” – elemezte Olaszország gazdasági helyzetét és kilátásait a minap Silvio Berlusconi kormányfő. Akárhogy igyekszik is a miniszterelnök bagatellizálni a helyzetet, a legfrissebb statisztikákból az derül ki, hogy 2,8 millió olasz háztartás, a családok közel 17 százaléka kerülhet anyagi csődbe, mert elvesztette megtakarításait, a lakáshitellel rendelkezők egytizede pedig úgy nyilatkozott, nem tudja időben törleszteni adósságát. Kétéves rekordot döntött, s 6,7 százalékra duzzadt az olasz munkanélküliek tábora is. A spanyol munkanélküliek aránya 15,9 százalékra, euróövezeti csúcsra növekedett, egy év alatt több mint 1 millióan kerültek utcára, és elemzők attól tartanak, hogy az év végén már 4 millióan keresnek majd hiába munkát. Negatív csúcsot tart az ibériai ország az ipari termelésben is, tavaly novemberben 33 százalékos volt a visszaesés. A Standard and Poor’s pedig a napokban megvonta Spanyolországtól a legjobb, AAA adósi minősítést, az eurózónában elsőként.
Szerencsésebbek azok az országok, amelyek polgárainak egyelőre csak a rövidebb munkaidőt és az ahhoz dukáló alacsonyabb bért kell elszenvedniük. Az Európában egyedüliként 2,7 százalékos gyarapodásra számító Szlovákiában egyedi megoldást alkalmaz a Volkswagen, amely munkásainak változatlan bért fizet a rövidebb munkaidő ellenére, mondván, a válság elmúlása után majd ledolgozzák. A munkanélküliség az elmúlt két hónapban 1 százalékponttal nőtt, ehhez viszont nem árt tudni, hogy 2008 nagy részében a szlovák munkaerő-kölcsönző cégek fő problémája a hazaihoz hasonlóan olcsó külföldi munkaerő felhajtása volt. Csehországban is a csonkolás borzolja a kedélyeket, s hasonló a helyzet Ausztriában, ahol január végén több mint száz üzem 19 ezer dolgozóját alkalmazták csökkentett munkaidőben.
A válságkezelésben a jelek szerint a pénz mellett a legnagyobb áldást a nagykoalíció jelenti. Az idén választásokra készülő Németországban már-már mesebeli az egyetértés a nemsokára riválisként megmérkőző pártok között. A múlt év végén alakult osztrák nagykoalíció az előző másfél év politikai válságából tanulva ugyancsak igyekszik harmonikusan működni, döntéseit gyorsan és békében meghozni. A szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek vezetői bent ülnek a kormányban, ahol a nagy horderejű válságkezelő döntések előtt letudhatják csatáikat. Romániában is teljes az egyetértés a krízis kezelésében a kormánykoalíció jobb- és baloldali pártjai, valamint a szakszervezetek között. Szlovákiában is csak az állami pályázatokon gyanítható visszaélések miatt támadja az ellenzék a kormányt, ám az euróhoz vezető gazdaságpolitikába belebukott mai ellenzék támadásától a babérokat learató kabinetnek nem kell tartania, ha a maastrichti kritériumok betartásáról van szó.
Spanyolországban viszont hevesen támadja a jobboldali ellenzék a szocialista kormányt, amiért olyan számokkal fogadtatta el tavaly a 2009-es költségvetést, amelyekről már akkor látszott, hogy tarthatatlanok. Franciaországban az ellenzéki szocialisták, akik eddig nem találtak fogást Sarkozyn, nagy vehemenciával mentek neki a kormány gazdaságélénkítő csomagjának, amely szerintük túlságosan kíméletes a bankokkal, és nem ad elegendő támogatást a leginkább rászoruló rétegeknek. Ezért a szocialisták kedden bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a kormány ellen, ami a papírformának megfelelően elbukott. A francia szakszervezetek pedig január 29-ére országos munkabeszüntetést és figyelmeztető demonstrációt hirdettek meg. Pedig a francia elnök már több vitatott törvényjavaslatot is levett a napirendről a tiltakozó akcióktól tartva. Sajtóértesülések szerint Sarkozyt a tavaly decemberi görögországi zavargások óta egyre jobban nyugtalanítja, hogy az erősödő szociális feszültségek Franciaországban is hasonló politikai megrázkódtatásba torkollhatnak.
Görögországban a két éve újraválasztott konzervatív kormány helyzete igencsak ingatag. Az újra fellángolt diákmegmozdulások mellett a napokban az agrártermelők is demonstráltak, traktorokkal torlaszolták el a bolgár, a macedón és a török határt. Lecsillapításuk érdekében a kabinet hajlandónak mutatkozik arra, hogy a termelők is részesüljenek az eredetileg a pénzintézetek megsegítésére hivatott, a GDP 12 százalékát kitevő, 28 milliárd eurós mentőcsomagból. Pedig a görög gazdaság egyelőre elkerülte a recessziót, de az államadósság az euróövezetben a legmagasabb, a GDP 91 százalékára rúg, a költségvetési hiány viszont a rendkívül népszerűtlen konzervatív kormány megszorító intézkedései nyomán csak valamivel magasabb a 3 százalékos maastrichti limitnél.
A szocialisták vezette bolgár kormánnyal szemben is egyre nagyobb az elégedetlenség, hétről hétre diákok és a közszférában dolgozók ezrei tüntetnek a parlament előtt, és követelik a maffiózónak kikiáltott kabinet távozását. A nemzetközi pénzügyi válság az évek óta dinamikus növekedést mutató bolgár gazdaság teljesítményét is visszaveti, ám még így is 2 százalékos növekedés várható az idén, s a költségvetés is többletet mutat, aggasztó méreteket ölt viszont – és immáron a GDP 21 százalékát is eléri – a folyó fizetési mérleg hiánya. Az IMF, a Világbank és az EU 7,5 milliárd eurós hitelcsomagjával kisegített, ennek ellenére zuhanórepülésben levő Lettországban viszont az államfő is a kormány népszerűtlen intézkedései ellen tüntetők oldalára állt, így szinte biztosnak tűnik az előrehozott választás.
HVG, Felvidék Ma
