Nemcsak a lemezkiadók, hanem a vásárlók is sértve érezhetik magukat. Panaszkodnak a filmgyárak, a lemezkiadók, hogy mire moziba kerülnek a filmek, vagy a zeneboltokba az új lemezek, azokat az érdeklődők nagy többsége már vígan letöltötte az internetről, és ingyen nézik-hallgatják mobilkészülékeiken, számítógépeiken. Jogos a felháborodásuk, és csakis ők érezhetik sérelmes helyzetben magukat?
Tény, hogy a zene és a film nem esik le ingyen a fáról, és a minőségi szellemi alkotás mögött gyakran hatalmas munka rejtőzik, mely az internetes kalózkodás miatt olykor megfizetetlen marad. De semmi új a nap alatt, olyan jelenség folyik a digitális világban, amire korábban is volt számos példa – teljesen más területeken. Hamisítják a farmereket, a karórákat, néha az élelmiszert is… De másolták a zenét már ötven évvel ezelőtt is magnószalagokon, a filmeket húsz éve videokazettákon. Ám míg ezekben az esetekben a másolat gyakran csupán egy gyatra változata az eredetinek, az interneten beszerzett filmek, zenék gyakorlatilag azonos minőségűek az eredetivel, és még fizetni sem kell érte. Minél gyorsabb az internet, annál egyszerűbb a szellemi alkotások „beszerzése”. Ma már elavult módszernek számít az is, ha valaki DVD-kölcsönzőben szerzett filmet másol.
Az „internetes kalózok“ többsége gyermek…
Az illegális beszerzés legközkedveltebb módja az ún. fájlmegosztás, amely általában úgy történik, hogy valaki feltölti az adatokat egy ingyenes (vagy nagyon olcsó) adattároló helyre (ezek közül a legismertebb a rapidshare.hu, Magyarországon pedig a data.hu), és különböző fórumokon közzéteszi annak elérhetőségét. Mire a jogvédő szervezetek (ha egyáltalán) észreveszik, már több száz-ezer másolat található belőlük a világ számos pontjain.
Csakhogy a lemezmásolásokból például a zenekaroknak, előadóknak hasznuk is van. Sokkal több emberhez jutnak el, ezáltal többen ismerik meg őket, többen akarnak majd elmenni a koncertjeikre. És számos közvélemény-kutatás is igazolja, a kedvenc albumokat a rajongók később úgyis megvásárolják. Általában akkor, ha már csökken valamelyest az áruk, mert az újdonságok árait még ők is szemtelenül drágának tartják. És joggal, ugyanis van, amikor többszörös jogdíjat kényszerülnek fizetni, ha kedvenceik alkotását eredeti adathordozón szeretnék tulajdonukban tudni. Ugyanis a technika fejlődése okán, ugyanazt a terméket megvásárolják több fajta adathordozón. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik például ugyanazt a Rolling Stones-albumot megvették magnókazettán, LP-lemezen és legújabban CD-lemezen is, és így háromszor fizettek jogdíjat egy alkotásért. Vagy ugyanazt a filmet a nyolcvanas években megvették videokazettán és most DVD-n is. Nem vitás, átverték őket, és ezt joggal sérelmezhetik!
Napjainkban ma egy „menő” zenei album legalább 20 euróba kerül. Ebből az előállítás 1–2 euró, a kereskedő haszna 2–3 euró, az állami illeték 4 euró. Tehát mintegy 11-13 euró marad a „szellemi alkotás” és a kiadó fáradozásainak honorálására, ami valóban sok, és elrettenti a vásárlót.
Európa egyelőre a kalózoké
Az Európai Parlament állásfoglalása szerint nem szabad megvonni az internetes hozzáférést azoktól a felhasználóktól, akik engedély nélkül töltenek le tartalmakat a világhálóról. A plénum által megszavazott ajánlás szerint a digitális kalózkodás elleni küzdelemben „nem jelent jó megoldást, hogy olyan fogyasztókat büntetnek, akik nem haszonszerzésre törekszenek”, amikor tartalmakat töltenek le a különböző portálokról.
Az Európai Parlament ajánlása ugyanakkor leszögezi, hogy a szerzői jogokat tiszteletben kell tartani, igazságos és megfelelő jogdíjat kell biztosítani a szerzőknek, és ebben a fogyasztókra is felelősség hárul.
Felvidék Ma (Megjelent a Szabad Újság e heti – 2009/17 – számában)
