Szentgyörgy / Svätý Jur/Sankt Georgen
Pozsony környéke
Híres bortermelő község Pozsony közvetlen szomszédságában. 1945-ig főként németek lakták, akiket a tatárjárás után telepítettek ide. Szentgyörgyöt 1217-ben a Bazini és Szentgyörgyi grófok kapták meg, őket a mohácsi vész után az Illésházyak és a Pálffyak követték. Szentgyörgy határában alakult ki a Nestich (Neštich, németül Neustit) nevű kisközség, amely Szentgyörgy jobbágyfaluja lett, s később összeépült vele. A XVII. század közepén török elleni erődítmény épült a városban, ennek egyes maradványai még megvannak. A törökök 1666-ban felkoncolták a város lakóit. A barokk stílusú piarista templom és kolostor 1654-ből származik. A reneszánsz alapokon álló kastély egykor az Illésházyaké volt. A gótikus Szent György-templom belső falán XV. századi freskók láthatók, reneszánsz oltárát 1646-ban olasz mester faragta. A téren a Városi Hivatal épületében Városi Múzeum van, mely az újkőkortól napjainkig mutatja be Szentgyörgy fejlődését. A múzeum májustól szemptemberig vasárnaponként 14-től 18 óráig tart nyitva. Peter Jilemnický szlovák író 1937-ben épített családi házában az író életét dokumentáló állandó kiállítást rendeztek be, itt Blüh Irén szociofotói és Weiner-Kráľ Imre képei is felfedezhetők; a manzárdszobában (ez volt az író dolgozószobája) megmaradt az eredeti berendezés a könyvtárral. A város határában a Szentgyörgyi grófok egyik várának romja, a Fehérkő (Biely kameň) kedvelt kirándulóhely. Szentgyörgyben piarista gimnázium is működött, a Monarchia utolsó éveiben már csak ún. algimnáziumként. A XVIII. század végétől kénes fürdője is volt a kisvárosnak, ez azonban a XX. század harmincas éveiben megszünt.
