Znióváralja / Kláštor pod Znievom
A Nyitra, a Zsitva és a Turóc mente
Znióváralja / Kláštor pod Znievom első írásos említése 1113-ból maradt ránk, akkor a zobori bencéseké volt, IV. Béla – fogadalomból – itt alapította meg 1252-ben a turóci prépostságot, s premontreieket telepített ide. A község lakói gyógyolajárusok, „olejkárok” voltak, egész Európát bejárták olajjal, sáfránnyal s mindenféle gyógynövénnyel kereskedve. 1869–1874-ben itt működött az akkori három szlovák gimnázium egyike (épületében ma helytörténeti kiállítás van). A premontrei kolostor és kolostoremplom a XIII. században épült. Szlovákia legrégibb épen maradt kolostora. 1586-ban a jezsuiták vették át, ők tanították meg a népet a sáfránytermesztésre és növényi olajok készítésére. 1874 és 1912 között tanítóképző működött benne. A gótikus kolostortemplomot az 1500-as évek elején építették át, berendezése igen értékes. A község fölött Znió várának romjai láthatók. A várat a középkorban Turóc várának is hívták, mivel sokáig ez volt a nemesi Turóc vármegye székhelye. A hagyomány szerint a tatárok elől való menekültében 1241-ben néhány napra itt talált menedéket IV. Béla. A vár Znió neve a XIV. században kezdett elterjedni, amikor a vármegye székhelyét Szklabinyára helyezték. Az 1440-es években egy ideig huszita kézen volt, a mohácsi csata után Zápolyai János, majd a Nyáryak, később a Révayak uralták. 1681-ben a Thököly felkelés idején felégették, s fokozatosan teljesen tönkrement. Kilátóhelyként azonban ma is igen szép.