A hét végén Dunaszerdahelyen, a felvidéki magyarság bástyájának számító csallóközi városban tanácskoztak a civilek, hogy szorgalmazzák az autonómia kérdését. A szlovák nemzet előtt vörös posztóként lebegő szó valószínűleg újra a támadások kereszttüzébe veszi a felvidéki magyarságot.
A Harmónia AT Polgári Társulás, amelynek Vezetője Cséfalvay Pál dunaszerdahelyi vállalkozó, lényegében folytatja Bósza János munkáját, aki az autonómiatörekvések elindítója volt. Munkáját azonban nem tudta befejezni, egyrészt az érdektelenség, másrészt a szlovák belügyi szervek nyomása miatt. A felvidéki magyarok önrendelkezési jogaiért síkra szálló társulás zászlóbontása megtörtént, a fejlemények még csak most következnek. A szélsőségesen magyargyűlölő Ján Slota máris reagált a dunaszerdahelyi eseményekre, és óriási veszélynek ítélte a hétvégén történteket. Ezzel ismét mozgósítja majd szavazóit, hiszen most a felvidéki magyarság szolgáltatott támadási felületet a szlovák nacionalistáknak. Rosszkor és rossz időben történt a tanácskozás és az autonómia szó kimondása. Egy erősen a hatalomhoz ragaszkodó politikai klientúra idejében, amikor a felvidéki magyarságnak nemhogy további kedvezményeket és az Európai Unióban bevált kisebbségi jogokat adnának, inkább elveszik azokat és folyamatosan csonkítják. Emlékezzünk csak, amikor Csáky Pál – szintén Dunaszerdahelyen – kiejtette az autonómia kifejezést, milyen támadást kellett elviselnie egyrészt a szlovák államhatalomtól, másrészt a szlovákiai liberális magyar sajtó képviselőitől. Egy erősen hatalomorientált politikai légkörben csak fokozza az indulatokat az autonómia gondolata. Sokan reménykednek a felvidéki magyarság közül, hogy eljöhet az időszak, amikor kulturális autonómiát kaphatunk, de erre még várnunk kell. Természetesen az előkészítésével nem, és ez feladat is egyben a szlovákiai magyarokat képviselő Magyar Koalíció Pártjának és minden józanul gondolkodó társadalmi szervezetnek. Az autonómiát kimondani manapság bűn, de elhallgatni sem lehet. Az előkészített munka viszont meghozhatja az eredményt. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a felvidéki magyarság egységes legyen és gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi téren is egyet valljon. A széthúzás nem csak az autonómiatörekvéseknek nem kedvez, de lassan előrevetíti a felvidéki magyarság kihalását, a többségi nemzetbe való beolvadást is.
Mindannyian tudjuk, hogy a szlovák társadalom nem érett meg arra, ami Spanyolországban, Franciaországban vagy Olaszországban már megtörtént. Ott a nemzeti kisebbségeknek több joguk van és az autonómia sem ismeretlen számukra.
A görög eredetű szó (auto-nomosz), jelentése önkormányzás. Önmagukat kormányzó államokat vagy államokon belüli intézményeket, illetve csoportokat szokás e fogalommal jelölni, amelyek jelentős függetlenséget és kezdeményezési szabadságot élveznek. Történelmileg az autonómiáknak számos változata alakult ki, nekünk felvidéki magyaroknak ebben sajnos nincs sok tapasztalatunk.
A Magyarország határain túl élő magyar nemzetiségű lakosok sem számíthatnak rövid időn belül megoldandó autonómiára. Szlovákiát Fico erős nemzetállammá építi, amelyben nincs helye sem területi, sem kulturális autonómiának. Sőt, lehet kissé morbid lesz, de nincs hely nekünk, magyaroknak sem!
Felvidék Ma, Karaffa Attila
