A Kárpát-medencén kívül élő magyarság sajátosságai jelentősen különböznek a környező országokban élő magyarságétól. A legalapvetőbb különbség, hogy közösségeik eredetileg a hazájukat különböző okoknál fogva elhagyó, nagy számban értelmiségi foglalkozású emigránsokból álltak , akik – megőrizni kívánván nyelvüket és kultúrájukat – jelentős magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású könyvtárakat hoztak létre. Az emigráció idején keletkezett levelezésükről, dokumentumaikról nincsenek helytálló ismereteink.
A „nyugati emigráció” képviselői már 1997-ben gondolkodtak egy hagyatékmentő programról, és tettek erre javaslatot az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak. 1998 és 2003 között a Nemzeti Kulturális Alapnál az ún. Ithaka-program keretében hirdettek meg pályázatokat magyarországi közgyűjtemények és felsőoktatási intézmények részére a külföldön található, s a magyar művelődés- és tudománytörténet szempontjából jelentős hagyatékok és gyűjtemények megszerzésének, hazahozatalának és elhelyezésének támogatására.
Mivel a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága kiemelt fontosságúnak tekinti a Kárpát-medencén kívüli magyarság erkölcsi és anyagi támogatását, és erre 2008-tól önálló programot is indított, így ismét előtérbe került a hagyatékmentés ügye. Első lépésként 2009. április 14-én a Balassi Intézet, az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtári Intézetének, Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának és Levéltári Osztályának, az MTA Határon Túli Magyarok Titkárságának, Külügyminisztérium Nemzetpolitikai Osztályának képviselőinek részvételével egyeztetésre került sor a MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya, illetve az MTA Határon Túli Magyarok Titkársága által készített – a program elindítását kezdeményező – anyagokról. A programba a továbbiakban bekapcsolódnak a Pro Hungaris Alapítvány, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia).
A találkozó résztvevői ismertették saját szervezetük lehetőségeit, vállalásait a programot illetően. Egyetértés volt abban, hogy nincs értelme teljes hagyatékok Magyarországra szállításának előzetes számbavétel és feldolgozás nélkül. Az elfogadott javaslat szerint minden, jelentős magyar emigrációt befogadó országban meg kellene bízni egy magyar szervezetet a nyilvántartással és a gyűjtéssel. A Magyarországra szállítás – illetve a továbbszállítás – a hazai közreműködők feladata lenne.
A hagyatékok nagyságának, számosságának, valamint a Kárpát-medencén kívüli közreműködő szervezetek felmérése kérdőíves formában történik, melyeket a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága a magyar szervezeteknek, az MTA pedig a külső tagoknak és a köztestületi tagoknak küld ki.
A program koordinátora a Balassi Intézet – együttműködésben az Anyanyelvi Konferenciával, ahol egy konkrét kapcsolattartó is segíti a munkát.
A Magyarországra szállításban – lehetőségeik függvényében – segítséget nyújt a Külügyminisztérium és a külföldi magyar intézeteket felügyelő Balassi Intézet. A Kárpát-medencén belüli továbbszállítás, továbbajándékozás a Pro Hungaris Alapítvány feladata lehet, együttműködve a Kárpát-medencei magyar könyvtári hálózattal.
HTMH, Felvidék Ma
