A füleki 47. számú Koháry István cserkészcsapat tagjai számára motivációs hétvégét tartott, amelyen ezúttal a kábítószer, annak megelőzése és a hozzá kapcsolódó felvilágosítás szerepelt. Az alábbiakban Farkas Gabriella füleki cserkész beszámolóját olvashatják.
Mint ahogy már sokan tudjátok, nálunk már hagyománya van a motivációs hétvégéknek. Most is nagy elvárásokkal, kíváncsian vártuk a május 29-ével kezdődő 4. motivációs hétvégét. Mondhatnám, hogy mint az eddigiek, ez is fantasztikus, élvezetes, emlékezetes volt és, hogy szuper jól sikerült, de nem mondom, hanem leírom az élményeimet és döntsétek el Tik, hogy milyen köszönet illeti Marost, aki a programjaink kurátora, tehát a motivációs hétvége megálmodója is.
Május 29-én, vagyis pénteken, lázasan készülődtünk az első keresztény majálisra. Ezt a bált mi, a 47. sz. Koháry István cscs. és a füleki katolikus kolostor lelkes lakói szervezték. Mindenki ott volt, aki érzett egy kis kedvet a mulatáshoz. Majdnem kétszáz személyre kellett teríteni. A csapat lánycserkészei kecses estélyi ruhában a fiúk pedig csinos öltönyökben ropták a táncot este 7-től hajnali 5-ig. Mondanom sem kell, hogy milyen frappáns megnyitója volt ez a hétvégének.
Szombaton délután 6 órakor találkoztunk újra a kastélyban. Kipihenten, de még mindig kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni, hiszen Maros csak annyit árult el előre, hogy a drog prevenció és a drog-felvilágosítás lesz a téma.
A nyitóbeszéd nem olyan volt, mint amit általában hallani szoktunk. Maros szavai pontosan egyértelművé tették, hogy a téma kiválasztása nem alaptalan. Nagyon is itt feni fogát körülöttünk a veszély, a halálos fenyegetés, ami eleinte szórakozásnak, bolondozásnak mutatja magát , de a végén az életünket követeli. Tudatosította bennünk, hogy problémái mindenkinek vannak és mi, a csapat azért vagyunk, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy meghallgassuk egymást, hogy segítsünk, ahol csak tudunk.
Első programként Tóth Péter, a városi rendőrség tisztviselőjének drog prevenciós előadását hallgattuk végig. Szó szerint sokkolt bennünket a történetekkel és beszámolókkal. Nem is gondoltuk volna, hogy közvetlen környezetünkben, Fülek egy kis város, milyen és mennyi szélsőséges esettel találkozhatunk. Felhívta a figyelmünket arra, hogy hogyan és mi módon vehetjük észre barátaink, ismerőseink között a különböző drogok használóit és hogyan segíthetünk.
Kamil atya, a füleki katolikus plébános, pedig az Isten és a szeretet hatalmáról, erejéről mesélt nekünk. Megerősítette bennünk, hogy mindig van aki vigyáz ránk, aki segítséget nyújt, aki meghallgat minket. Tudatosította bennünk, hogy ne féljünk adni és ne féljünk kapni szeretetet, odafigyelést, törődést, segítő jobbot.
A leghatásosabb, legdöbbenetesebb élményt a Karesz végakarata c. film vetítése adta. Egy életerős, mosolygós, közkedvelt, hívő fiatal fiú életét mutatta be, akit a heroin a hatalmába kerített és minden segítség ellenére már nem volt visszaút, nem élhette meg a felnőttkort. A film rendkívül elgondolkodtató és fájdalmas, azt hiszem szem nem maradt szárazon a teremben. Mindenkinek csak ajánlani tudom nem azért mert szép, hanem azért mert könnyesen igaz.
A programok közötti szünetekben rengeteget játszottunk, szokásunkhoz híven, de nem szem elől veszítve az adott téma fontosságát és súlyát.
Kerekasztal-beszélgetés is kialakult a drogokkal kapcsolatban, ahol mindenki elmondta eddigi tapasztalatait. Nyitottan és őszintén beszélgettünk a témával kapcsolatban. Rohanó, kíméletlen világunk szinte mindennapos részét képezik a drogok (nem csak cigi, kávé, alkohol formájában) ez ellen sajnos nem tudunk tenni, de ha a társainkba megtudjuk találni a támaszt a segítőket, akkor lehet, hogy kevesebb esélye lesz a fenevadnak.
Vasárnap Csaba testvérünk tartott beszámolót az alapiskolában tanárként szerzett tapasztalatairól. Ez is érdekes, de inkább úgy fogalmazok, hogy ijesztő volt. Az ember nem lehet eléggé és elég korán résen. A drogok már ez egészen kicsi gyerekek, kilencéves gyerekek között sem ismeretlenek.
Ezen a napon is néztünk még dokumentumfilmeket. Heroinfüggőkről, dílerekről, junkiekről …. Annyira megfogott bennünket a téma, hogy alig lehetett minket kitessékelni a kastélyból, hogy menjünk misére. Még ebéd után is visszamentünk és beszélgettünk, elmélkedtünk, filmeztünk. Nagyon jó érzéssel mentünk haza vasárnap este. Keményen szembesültünk a tudatmódosítók hatásával, de éreztük, tudtuk, hogy nekünk van hová tartoznunk, vannak akik kíváncsiak ránk, és akikre bármilyen helyzetben számíthatunk és az a legjobb drogmegelőzés. Azt hiszem, Maros ezt akarta nekünk legfőképpen megmutatni.
Hozzá kell tennem még azt is, hogy az egyik cserkészvezetőnk leszámolt a cigarettázással a hétvégét követően. Remélem, még nagyon sok ilyen hétvégénk lesz, és hogy a többi csapat is felismeri az ilyen hosszú „foglalkozások” kedvező hatását.
Köszönjük Maros.
Farkas Gabriella
füleki cserkész
Fotók : http://www.fulekicserkesz.wbl.sk/Rendezvenyeink.html
Felvidék Ma, atos
