„Nem szabadidő-autó, nem egyterű és nem is terepjáró igazán a Peugeot új félszerzete” – írják magyarországi kollégáink. Akkor hát mi? Természetesen crossover! Az autóiparban ugyanis így nevezik azokat a közlekedőeszközöket, amelyek az említett kategóriák között egyensúlyoznak. Lássuk tehát, hogy az oroszlános márka miként tudott megbirkózni ezzel a számára új kihívással.
Alaktan – Elöl félelmetes száj vicsorog ránk, mondhatni eddig ez a legijesztőbb Peugeot. A börtönablakrács, a vízszintesen kettéosztott motorháztető, a csillogó alsó védőlemez, valamint a ferdén metszett oldalsó műanyag betétek együttesen mégis valami bizarr harmóniát sugároznak.
Oldal- és hátulnézetben már jóval szelídebb, mondhatni hagyományos kép fogad: szép ívű oldalüvegezés, elegánsan domborodó szélvédő. Itt – mármint hátul – a merész metszésű lámpák vihettek volna némi izgalmat az összképbe, ha nem vesztek volna el a tűzpiros karosszérián. Az alapként szolgáló 308-asnál valamivel nagyobb hasmagasság azért a második rápillantásra már egy laikus számára is észrevehető, és említést érdemelnek még a tesztelt legmagasabb – Executive Pack – szinten járó küszöb-krómlécek is.
Belvilág – Az utastérben jobbára a 308-as stíluselemeivel találkozunk, kicsit feljavított változatban. Teljesen más formavilágot idéz a régimódinak tűnő billenőkapcsolók sora; az angol Mini használja ezt a megoldást, de itt is nagyon jól mutat. Egy-két billentyűje a csúcsszereltség standardjának számító „head-up display” kezelőszerve, amely lényegében a vezető előtt, a műszerfalból kiemelkedő plexilap. Ahogy más autókban a szélvédőn itt ezen jelenik meg – kivetítve – a sebesség, a tempomattal beállított határérték, illetve a másodpercekben (!) mért követési távolság. Masszív és elegáns a középkonzol, amelynek jobb oldalán van a – hasonló típusú autókban többnyire a kesztyűtartó fölé szerelt – kapaszkodó. Létjogosultságát most ne firtassuk, maradjunk annyiban, hogy ötletes formai megoldás. Ugyancsak a csúcsszereltség tartozéka az 1,6 négyzetméteres üvegtető, amely fénnyel árasztja el az enteriőrt. Aztán van még: elektromos kézifék és osztott ötödik ajtó, amely rendkívül megkönnyíti a pakolást. A koffer egyébként többszintesen alakítható ki, de bővítésekor a padló legalsó pozíciója kellemetlen fenékküszöb létrejöttét eredményezi, lásd a megfelelő képet. Kisebb holmijainkat pedig két kesztyűtartó, illetve a középső kartámasz alatt egy kisebb pince várja, mivel nem kellett a hely a mechanikus kéziféknek. A szereltség valóban értékesebb elemei közül a kétzónás légkondi, a 6 hangszórós, mp3-as rádió, a guminyomás-ellenőrző rendszer és a hátsó parkolóasszisztens érdemel említést.
Az országúton – A Peugeot 3008 egyelőre kizárólag fronthajtással készül, és tesztautónkból az úgynevezett Grip Control-csomag is hiányzott. (Ez egyébként sárgumikat és 5 pozícióba állítható intelligens kipörgésgátlót tartalmaz.) Volt viszont egy másfél liternél alig nagyobb, ám ennek ellenére 156 lóerős, benzines turbómotorunk (a BMW polcairól) és hozzá egy nagyon jól méretezett hatfokozatú kézi váltónk. Ja, és a karosszéria kanyardülöngélését csökkentő Dynamic Roll Control rendszerünk is, amely csak a legerősebb motorokhoz jár. Mindezeknek – plusz a magas üléspozíciónak és a minden irányban nagyszerű kilátásnak – köszönhetően kellemes élmény volt az autó vezetése, és dinamikában sem szenvedtünk hiányt. Fogyasztás? Természetesen rátettük az elkerülhetetlen többletet a gyári (vagy inkább laboratóriumi) adatokra, de a nyolc literes átlagba így is belefértünk…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 115 kW (156 LE)/6000min-1
Nyomaték: 240 Nm/4400min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 202 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 8,9 s
A csomagtér űrtartalma: 432–1604 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 9,9/5,6/7,1 l/100 km
Ár: 24 900 euró (750 137 korona)
Az alapmodell ára: 18 900 euró (569 381 korona)
Vas Gyula
(A szerző felvételei)
