Kezdjük egy kis nevezéktannal. A Lancer a Mitsubishi többszörös rali vb-győztes autója, a Ralliart pedig a gyári versenycsapat neve. Így már könnyebb eleképzelni, milyen „civil” autó születhet e kettő összegyúrásából.
Sokak szerint egy kis Evo. Egy EVO Light. És tulajdonképpen igazuk van. Mert a Mitsunál tényleg úgy gondolták, hogy igény lenne egy, az EVÓhoz hasonló élményt nyújtó, de annál olcsóbb Lancerre.
Alaktan
Négy-és ötajtós változatban kapható a piacon, mi az utóbbit – a sportosabb fazonút – kaptuk meg tesztelésre. A vadászgépek orrára emlékeztető hűtőmaszk, a kupészerűen csapott karosszéria, a hatalmas hátsó szárny, a kályhacsőnyi, krómozott dupla kipufogó és a sokküllős, füstszínű alufelnik valóban impozáns megjelenést kölcsönöznek az autónak. Hab a tortán a mélynarancs lakkozás, amely egyébként a Ralliart széria „hivatalos” színe…
Belvilág
Tulajdonképpen egy normális autóé – lenne, ha a fémberakással díszített háromküllős kormány, az alumínium fékpedál, és még néhány stílusos apróság nem árulná el, mihez van szerencsénk. Harmonikus a műszerfal, az „órákat” csőbe süllyesztették, az automata váltó rövid karja bőr és fém ízléses kombinációja. Az ülések kialakításánál viszont picit elfeledkeztek sportosságról; ilyeneket ma már akárhány autóban láthatunk. Ami a szereltséget illeti, igazi csemegéit csak vezetés közben ismerhettük meg, ezért itt csak annyit mondunk, hogy van vezetői térdlufi, automata légkondi és 6 hangszórós, mp3-as rádió.
Az országúton
Na, akkor most rátérhetünk a lényegre. Kétszáznegyven lóerős turbómotor, valami elképesztő gyorsasággal dolgozó automata váltó, amelyet a volán mögötti fülekkel is kezelhetünk. És amely sportrezsimben tényleg SPORTOSAN teszi a dolgát: a csillagokig engedi pörögni a motort, és masszív gázfröccsökkel színezi a visszaváltást. Lényegében olyan, mintha két háromfokozatú váltót építettek volna össze: a páratlan és a páros fokozatokat külön bemeneti tengelyen kezeli, s mindkettőhöz saját kuplung tartozik. Innen a hihetetlenül rövid reakcióideje, amely önmagában is élményautóvá avatná a „kis EVÓ”-t. De van még hozzá: összkerékhajtás, aszfaltra, murvára és hóra külön beállítható központi differenciálmű, és olyan elektronikus stabilizálórendszer – a Mitsu ESP helyett M-ASTC-nek nevezte el –, amely sokkal toleránsabb, mint az ilyen rendszerek többsége. Magyarán: megengedi, hogy a vezető kipróbálja, mennyire képes Ő uralni az autót! És végül, de nem utolsósorban: a szférák zenjére szól a dupla kipufogóból. Autós fülnek mindenképpen. Nemcsak a 240 lóerőtől, a villámgyors váltásoktól, az aktív differenciálműtől: pusztán ETTŐL is egy teljes hétig versenypilótának éreztük magunkat…!
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1998 cm3
Teljesítmény: 177 kW (240 LE)/6000min-1
Nyomaték: 343 Nm/2500–4725min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kétkuplungos automata
Legnagyobb sebesség: 220 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 7,1 s
A csomagtér űrtartalma: 288 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 13,9/8,1/10,2 l/100 km
Ár: 32 000 euró (964 032 korona)
Vas Gyula (A szerző felvételei
