Ha pusztán a véletlennek köszönhetően is, de aznap kaptam meg tesztelésre az új Volkswagen Polót, amikor a 2010-es év autójává választották. Ennek megfelelő respektussal közlekedtem vele egy héten keresztül, megpróbálva közben felderíteni, minek köszönheti a legmagasabb rangú európai autós elismerést.
Alaktan
Például egy jól sikerült fazonnak, amely miatt sokan kis Golfnak nevezik az új, „ötös” Polót. Ami viszont ott – értsd: a Golfnál – már unalmas, itt még frissnek számít, ráadásul esetünkben kitűnően ötvözték az egészséges konzervativizmust a fiatalos dinamikával. Jelesül: a Golf tradicionalitását az új Scirocco sportosságával, ami főleg az orr-részen érhető tetten.
(A szerző felvételei)
Mi tagadás, nagy szükség volt már erre a frissíَtésre, mert a konkurencia időközben valóságos formatervezői tűzijátékot produkálva húzott el a korábbi, 4. generációs Polo mellett (lásd: Mazda2, Ford Fiesta, Peugeot 207, Opel Corsa, SEAT Ibiza…) Az autónak – nincs rá jobb szó – már a megjelenése is értéket sugároz: nyoma sincs öncélú játszadozásnak, túlexponált formai megoldásoknak, amelyek mögül gyakran hiányzik az adekvát tartalom. Itt – azt kapja a vásárló, amit lát.
Belvilág
Beülve először kedvünk lenne felülbírálni az „évautós” zsűrit – nem az utastér minősége, hanem a hangulata miatt. Ma, amikor a tervezők sokszor valóságos színorgiát produkálnak egy-egy kisautó belsejében, a Polóé komor szürkésfekete maradt. Igaz, így viszont rá lehet fogni, hogy „nagyautós”. Akkor is: műszerfal, középkonzol, ülések, ajtókárpitok – picit sok a szó legszorosabb értelmében vett szürkeségből. A légkondi és a rádió kék alapvilágítását is agyonkritizáltuk már a Volkswageneknél, de nem használt: most is éppoly hideg, ráadásul nehezen olvasható. A többi azonban – az anyagminőség, a kezelőszervek ergonómiája, a középkonzol formája, na és maga a térkínálat – osztályon felüli. A puha tapintású műanyagok, a diszkrét fémdíszítések szintén nagyautós érzést keltenek Az elülső ülések a legjobbak közé tartoznak a kompakt kategóriában, s mivel hátlapjuk erősen homorított, a második sorban több hely jut az utasok lábának. Pakolóhelyből van elég (pl. fiókok az elülső ülések alatt), az elülső ajtózsebekben másfél literes PTE-palack is elfér. A csomagtartó viszont csak átlagos; e téren a konkurensek némelyike már 300 liter fölött jár.
Az országúton
A 105 lóerős 1.2 TSI változat érkezéig a tesztelt 1,4-es a legizmosabb benzinmotor a kínálatban. Magyarországi kollégáink szerint „nem egy sztahanovista”, szerintem viszont tökéletes szinkronban van az autóval. A rövid áttételezésű – és mellesleg hihetetlen precizitással kapcsolható – ötfokozatú váltóval gazdaságosan be lehet osztani az erejét, miközben a reális fogyasztás olyan közel jár a gyári értékekhez, ami nagyon kevés autónál tapasztalható. Tény, hogy a legtöbb előzésnek csak komoly megfontolás után vághattunk neki, de ez ma már minden 100 lóerőnél gyengébb autóra jellemző. Ezzel együtt – élmény volt az új Polo vezetése. Az útfekvés és a kanyarstabilitás elképesztően jó, a szervó a lehető legideálisabb áttételű, a fékerő finoman, egyenletesen adagolható, az egyszerű csatolt lengőkaros hátsó futómű fölényesen gyűri le az úthibákat. S ha mindettől picit megrészegülve mégis túl merészre vennénk a figurát, besegít a menetstabilizáló rendszer, amely minden szinten standard, ráadásul ki is kapcsolható. Egy szó mint száz: a zsűri döntése jóváhagyva, 2011 novemberéig a Polo maradhat az év legjobb autója Európában…!
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1390 cm3
Teljesítmény: 63 kW (85 LE)/5000min-1
Nyomaték: 132 Nm/3800min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 177 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12,1 s
A csomagtér űrtartalma: 280–952 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 8,5/5,9/4,7 l/100 km
Ár: 11 090 euró (334 097 korona)
Az alapmodell ára: 9790 euró (294 933 korona)
Vas Gyula
