„Hol egy magyar, hol egy szlovák egyéniség tűnik elő. A Rima völgye és a vele szomszédos táj kiváló szlovák fiaknak is bölcsője” – írja Szombathy Viktor azon írásában, amely a Gömörország c. kötet legújabb, immár negyedik kiadásában szerepel. Karácsonyra két új kötettel lepte meg olvasóit, a Gömör története iránt rajongókat B. Kovács István gömörológus, helytörténész.
Bár látszólag két teljesen eltérő műfajról van szó, a két kötet szorosan kapcsolódik egymáshoz. A Gömörország (Gömör-Kishonti Múzeumegyesület, 2009) immár negyedik kiadásban látott napvilágot, s az előzőekhez képest némileg bővített formában. Az első három kiadás a kezdetektől 1945-ig ad számot ennek a különleges régiónak, egykori vármegyének a történetéről, míg az újabb változat három évvel bővül, s egy rövid összefoglalót kapunk az ún. szocializmus éveiről is. Igaz, csak általános síkon mozog ez a pár oldalas summázás, s ezért komoly hiányérzetünk támad. Az ún. rendszerváltás óta eltelt két évtized talán már megalapozhatná egy független történelmi összefoglaló megírását, s valószínűleg elég dokumentum áll a rendelkezésre, hogy az ifjabb generációk is (tény)képet kapjanak az ő életüket is megalapozó rendszerről. Az impozáns kivitelezésű kötet (a turócszentmártoni Slavo Haľama és Kovács Szabolcs munkája) az előző kiadásoktól eltérően irodalmi-képzőművészeti mellékletet is tartalmaz, amelyben békésen megfér egymás mellett Szombathy Viktor, Vladimír Mináč, Szászi Zoltán, Ivan Krasko, ahogy František Studený és Dúdor István is. Nemrég, amikor a Matica kirándulásán Karaszkón és Cserencsényben jártam, döbbentem rá, hogy Gömör a békés együttélés példája is lehetne akár, ahol magyarok, szlovákok, németek és cigányok éltek-élnek hosszas évszázadok óta békésen egymás mellett, de sajnos egymás kultúrájáról mégsem igen tudomást véve. A Gömörországnak megjelent a szlovák változata is, de a trianoni döntéstől megittasult államalkotó népet teljesen hidegen hagyta az, hogy Gömör történelmét kezdetektől fogva közösen írtuk és írjuk.
Regionális mikrotörténetként is olvashatjuk az Álomtitkárságom története (Pisti a vérzivatarban) c. memoárt, amelynek az alcíme is jelzi, hogy nem egy hagyományos visszaemlékezésről van szó. Adalékok egy értelmiségi közéleti szolgálatához – állítja a műfaji meghatározás (a kötet a Patrióta Kiadó gondozásában látott napvilágot, s a szerző Bán Zoltánnak ajánlotta), s mindjárt az elején meg is fogalmazza a szlovákiai magyar értelmiségi lét legnagyobb dilemmáját, hogy megelégszünk-e a szakmai elhivatottsággal vagy megpróbálunk mindezek mellett (vagy ennek rovására) közéletileg is elkötelezni magunkat. Számtalan példa bizonyítja, nem könnyű a kettő egymás melletti felmutatása, s bizony nem egy példát tudnánk felhozni, amikor valaki vagy a szakmájától fordult el véglegesen a politika oltárán áldozva, vagy kifulladva az aktuálpolitika forgatagában visszatért eredeti mesterségéhez.
B. Kovács István főleg az 1989-et követő első évtizedben vállalt aktív politikai szerepet, míg az elmúlt tíz évben, bár jelenleg is városi képviselő, inkább a szakmai munkára, az általa is létrehozott közintézmények (Református Tudományos Gyűjtemény, Közösségi Ház) kiépítésére helyezte a hangsúlyt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy amíg az első tíz évet főleg a Gömöri Hírlapban megjelent cikkekkel próbálja meg bemutatni, addig a következő évtized prezentálása már az 1999 őszén létrejött Gömörország folyóirat segítségével történik.
Mivel nemcsak gömöri, hanem felvidéki magyarságunk is rendkívül megosztott, bizonyára a most megjelent memoárnak is lesznek vitatói, s egyes kijelentéseivel sokan nem értenek majd egyet. Ahogy e sorok szerzője is másképp emlékszik vissza pl. a Gömörország c. folyóirat megalapítására. A szerzőnek azzal a megállapításával viszont feltétlenül egyet kell értenünk, hogy minden rendszerben van mód az egyes ember számára, hogy tisztességes módon viselkedjen és cselekedjen, bár a kommunizmust és fasizmust összemosó eszmefuttatását már nem feltétlenül díjazom.
B. Kovács István két kötete nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akiket érdekel a régió rég-, ill. közelmúltja, a hallatlanul gazdag tényanyaggal dolgozó Gömörország és a lebilincselően szuggesztív, mégis minden fontosabb gömöri történést hűen jegyző Álomtitkárságom története a 2009-es év legfontosabb eseményei közé tartozik régiónkban.
Juhász Dósa János, Gömöri Hírlap
