Amilyen szépre sikeredett a Gyurcsó István Alapítvány negyvenharmadik könyve, olyan szép volt a kötetet bemutató február hetedikei ünnepség is a zsérei kultúrházban. Simek Viktor, a község szülötte, a zoboraljai szórványmagyar közösség kimagasló alakja először állt népe elé könyvszerzőként. Zoboraljai színek c. munkája, melyben a huszadik század első felének zsérei népviseletét jellemzi, rajzolja és festi meg, nemcsak szülőföldje, hanem az összmagyarság számára is becsülnivaló, az életmű fontos teljesítménye.
Amilyen gazdagnak és eredetinek találta Kodály Zoltán az ottani népdalkincset, olyan gazdag és eredeti a vidék – s ezen belül Zsére – népviselete is. Minthogy a könyv kifogástalan kivitelű, olvasója képet kaphat a pasztellel, vörös krétával, akvarellel, temperával, olajjal készített alkotások jóvoltából a zséreiek ruháiról, rojtos- és selyemkendőiről, drótkontyairól, néhány használati tárgyról, sőt: magáról a környezetről is. Mint ahogyan azt Sipos Anna muzeológus elmondta a könyvavatón, ma már a Zoboralján is tapasztalható a múlt emlékeit felszámoló folyamat, ezért óriási jelentőségű a kiadvány.
A zsérei népviselet Simek Viktor festészete által örökre fennmaradhat, hiszen a mű szerzője a mai napig benne él az ottaniak világában, ismeri a hiteles adatközlőket. Karnagyi munkássága pedig éppen arra irányul, hogy a zoboralji népdalok csodálatos világát ne csak kották és hanglemezek őrizzék, hanem a felnövő újabb és újabb nemzedékek szíve-lelke is.
Az ünnepségen versek és dalok köszöntötték a szerzőt, és rendkívül kifejező volt a Száraz Erzsébet bemutatta avató ceremónia is: miközben a nagyfödémesi művelődési ház igazgatója arról beszélt, hogy a mű kerüljön el minden magyar családhoz, a könyvre rózsaszirmokat hullatott, az enyésző kincsek fölötti fájdalom és a megőrzésük fölötti öröm szirmokká testesült könnyeit.
Felvidék Ma, Batta György
