„Figyelem, a Gyökerek leszállnak a következő megállónál!” Ezt a felszólítást az elmúlt egy hétben gyakran hallhatta az ember a budapesti tömegközlekedési eszközökön, s valószínűleg nem kerülte el a figyelmét a kb. 60 bámészkodó gyermekből és fiatalból álló társaság sem, akiknek a nyakukban névkártya – nevük alatt egy-egy határon túli magyar település nevével – hirdette, hogy ők a 2010-es Gyökerek tábor résztvevői.
Akik tanúi voltak az ilyen és hasonló jeleneteknek, első hallásra talán megmosolyogták a tábor elnevezését, ezért nem ritkán vették is a bátorságot, hogy rákérdezzenek: kik ezek a különös táborozók?
A Gyökerek tábor résztvevői olyan határon túli magyar gyermekek, akik anyagi szempontból hátrányos helyzetűek, ebből kifolyólag nincs lehetőségük megismerni Magyarországot, valamint többnyire szórványvidékeken élnek, így többségük nem, vagy alig részesül magyar nyelvű oktatásban. A tábor szervezői azért dolgoznak, hogy a táborozó gyermekek számára önfeledt, élménydús, boldog hetet szerezzenek, mindeközben hozzájáruljanak ahhoz, hogy a különböző vidékekről érkező gyerekek együtt fedezhessék fel az anyaországot, ezáltal elmélyítve nemzeti identitásukat, közös kulturális emlékezetüket.
Éppen ezért a tábor előkészítésénél egyforma súllyal esik latba a közösségépítés, a személyes kapcsolatok erősítése és a magyarságra vonatkozó ismeretek elmélyítése. A programok közül így egyik évben sem hiányozhat a Szent István Bazilika, a Parlament, a Mátyás templom, de ugyanúgy a János-hegyi számháborúzás, a balatoni strandolás vagy a visegrádi kirándulás sem.
A tábor megálmodói a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium egykori diákjai, akik 2003. óta minden évben lehetővé teszik, hogy 30-35 külhoni magyar gyermek részesüljön az egyhetes „élmény-dömpingben”. A táboroztatók önkéntesek, többnyire a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákjai és az ő ismerőseik, barátaik, de szívesen fogadják az új, lelkes segítőket. A táborozó gyermekek összes költségét a szervezők teremtik elő: a költségvetés pályázati úton, egyéni támogatók segítségével és – az évről-évre gyarapodó számú – szponzorok felajánlásaiból áll össze.
A 2010-es tábor rendhagyónak számít abból a szempontból, hogy az első „Gyökerek” óta idén sikerült először mind a négy határon túli régióból gyermekcsoportot szervezni: Felvidékről Kisgéresből, Kárpátaljáról Beregszászról, Csángóföldről több faluból (Pusztina, Somoska, Magyarfalu, Klézse), Délvidékről pedig bánáti falvakból (Feketetó, Csóka, Szanád) érkeztek a 10-14 éves gyerekek.
Az idei táborban sem volt hiány színes programokból; a fentebb említett „állandó tábori elemeken” túl sor került sárkányhajózásra, balatoni hajózásra, bobozásra, margitszigeti bringóhintózásra, a gyerekek jártak cirkuszban, állatkertben, a Csodák Palotájában, a Hencida Együttes jóvoltából pedig élőzenés táncházban is részük volt. A gyerekek az egész hét folyamán rendkívül jól érezték magukat, többnyire nem tudták eldönteni, melyik volt a kedvenc programjuk – bár a moldvai táncház, a bobozás és a sárkányhajózás bizonyára dobogóra került volna a képzeletbeli rangsoron.
A táborlakók – fiatal koruk ellenére – a hét végéhez közeledvén megfogalmazták, hogy amivel igazán gazdagabbak lettek a Gyökerek táborban, az nem csak a rengeteg felejthetetlen élmény, hanem a többi táborozóval kötött barátságok. A megható pályaudvari búcsúzkodás, most is, mint minden évben, könnyek között zajlott, azonban a zsebekben lapuló címek és telefonszámok reményt adtak arra, hogy gyerekek és szervezők talán nem most látják egymást utoljára…
Nem csak táborozóként, szervezőként és segítőként is óriási élményt nyújt a Gyökerek tábor. Az egyhetes folyamatos zsibongás és gyerekricsaj után hirtelen nagyon üresnek hat a táborhelyül szolgáló Szent Ignác Kollégium, így a szervezők már hozzá is láttak a jövő évi feladatok áttekintéséhez, s fáradtságuk ellenére már alig várják, hogy kezdődjön a 2011-es Gyökerek.
Kovács Eszter, Kitekintő
