„Az újságírók pontosan ki szokták számítani, mikor telik le az első száz nap, s csak utána kezdik a bírálatot. Csakhogy én nem vagyok újságíró, csak egy egyszerű, dühös ember, akinek nincs szüksége száz napra ahhoz, hogy kiérezze: megint átverték” – írja Hunčík Péter pszichiáter, író, konfliktuskezelési szakértő – nem mellesleg a Most-Híd párt egyik ideológiai bábája – a Sme napilapban.
„Tudják, én olyan ember vagyok, aki alig valamit ért az olyan kifejezésekből, mint a makroökonómia, a defláció vagy a strukturális reform. Az elmúlt négy évben ezért sokszor kértem szakértő-barátaimat, magyarázzák el világosan gazdasági nehézségeink eredőit. Ők megmagyarázták, hogy a lényeg az, hogy nem folytatható az önző és felelőtlen pénzszórás, amit a korábbi kormány csinált, és végét kell vetni a korrupciós botrányoknak. Az országot attól, hogy Magyarország sorsára jusson, csak a radikális reformok védhetik meg, állították az én barátaim. Az egészségügy, a oktatásügy és az igazságszolgáltatás például csak így állítható a helyes pályára.
Ezért örültem kétszeresen is a választásokat követően. Mert nemcsak hogy bejutott a parlamentbe az a párt, amelynek megalakulását már régebb óta sürgettem, hanem olyan koalíció alakult, amelyről úgy gondoltam, képes lesz megtenni ezeket a lépéseket.
A Most-Híd csoporttal nem kívánok foglalkozni, mert a Bugár-pártiak még csak most készülnek eldönteni, a jövőben politikai pártként vagy kft-ként fognak-e működni. Jól tájékozott politológusok szerint ezt is, azt is szeretnék: tehát politizálni a koalícióval, de üzletelni is az ellenzékkel.
De semmi vész, hisz itt a győztes koalíció és benne azok az emberek, akik négy éven át állították, kizárólag csak ők képesek végrehajtani a mélyreható változásokat, amelyek újra a csúcsra juttatják az országot.
És éppen e miatt vagyok dühös. Mert ezek az emberek továbbra is beszélnek a gazdaság átszervezéséről és a radikális kiadáscsökkentésről. Az eddigi lépéseik viszont inkább a tojásokon táncoló balettművészt idézik, nem a mindenre elszánt politikust. Mintha minden cselekedetet az irányítana, jaj, csak nehogy véletlenül veszítsünk a választók kegyéből!
A választópolgár azonban nem óvatoskodást vár, hanem határozott intézkedéseket. A választóik többsége normális gondolkodó, aki jól tudja, hogy a radikális megoldások sokszor fájnak. De jöjjön inkább egy rövid, erősen fájdalmas időszak, mint az évekig tartó lassú haldoklás. Nem azért kaptak bizalmat a választóktól, hogy folytassák a dolce vita típusú kormányzást, ahogy az előző garnitúra tette, hiszen minden józanul mérlegelő ember tudja, hogy Szlovákiának nem relax- és welness-hétvégékre van szüksége, hanem kemény munkára.
Tudom, lehetnék jóval türelmesebb, hiszen a munka még csak elkezdődött. Ám azt is tudom, amit a politikus fél meglépni kormányzása első évében, arról a másodikban már teljesen megfeledkezik.”
Sme, Hunčík Péter, fordítás: Felvidék Ma
