Napra pontosan egy héttel a magyarországi választások után Bulgáriában is urnákhoz járultak a választók – a nyolcadik parlamenti választáson öt év alatt. Az EU egyik szebb napokat is látott tagállamában komoly tétje volt a voksolásnak: véget érhet-e végre a politikai káosz, a gyenge koalíciók és az oligarchikus huzavona?
Az eredmény egyértelmű és brutális volt: Rumen Radev,
az uniós establishment által kedvenc mumusnak kikiáltott „oroszbarát” és „euroszkeptikus” volt elnök vezette Progresszív Bulgária koalíció abszolút többséget szerzett a 240 fős parlamentben.
A nem hivatalos eredmények szerint nagyjából 44,7 százalékkal vezetnek, ami 130-135 mandátumot jelent – generációk óta nem láttak ilyen egyéni pártgyőzelmet a balkáni országban. A régi rendszer jelképei, Bojko Boriszov pártja, valamint a liberálisok egyaránt megsemmisítő vereséget szenvedtek, 13 százalék körül.
Míg azonban a magyarországi eredményről napokig kéjesen élvezkedtek, mint macska a tejszínes tál előtt – Donald Tusk majdnem táncra perdült, az EP liberálisai tapsoltak, a brüsszeli média pedig „Európa győzelmét” harsogta –, most még egy udvarias gratulációra sem futotta. Sem Ursula von der Leyen, sem az Európai Bizottság, sem a szokásos uniós szóvivők nem szólaltak meg (e sorok írásakor legalábbis üresek a közösségimédia-felületek e témában). Mintha valaki lenyomta volna a némító gombot az egész kontinensen.
Pedig ha komolyan gondolják azt az olcsó szlogent, hogy „a választás a demokrácia ünnepe”, akkor most kéne a legnagyobb ünneplésnek lennie.
Bulgária ugyanis évek óta fulladozik a politikai instabilitásban: gyenge kormányok, korrupció, oligarchikus érdekek – ismerős hívószavak, ugyebár? A bolgár választók most ítéletet mondtak erről a káoszról, és egyértelműen a stabilitás, a pragmatizmus és a Brüsszel-kritikusabb hangvétel mellett tették le a voksukat.
Radev győzelmi beszédében sem köntörfalazott. „Ez a remény győzelme a bizalmatlanság felett, a szabadság győzelme a félelem felett, és végül, ha szabad így mondanom, az erkölcs győzelme” – fogalmazott. Majd hozzátette:
Európa áldozata lett annak az ambíciójának, hogy erkölcsi világvezetőként tetszelegjen egy olyan világban, ahol nincsenek világos szabályok.
Szerinte erős Bulgáriára és erős Európára van szükség – kritikus gondolkodással, pragmatizmussal, nem pedig üres moralizálással. Folytatni akarják az európai utat, de nem a Brüsszel diktálta módon: normalizálni a kapcsolatokat Moszkvával, olcsóbb energiát, kevesebb ideológiai diktátumot.
A demokráciát Brüsszel azonban csak akkor szereti, amikor az tökéletesen illeszkedik az ő narratívájába: migráció, „zöldátállás”, Oroszország-ellenes szankciók, központosítás. Amikor viszont egy tagállam polgárai azt üzenik:
„Elég volt a moralizálásból, elég a gazdasági károkból, hagyjatok minket normálisan élni és gazdálkodni!”,
akkor hirtelen mindenki süket és néma lesz. Vagy ha nagyon muszáj, akkor jön a kötelező „deeply concerning”, vagyis mélyen aggasztó…
Radev győzelme nem forradalom, hanem egy egyszerű, egészséges reakció hosszú évek káoszára. A bolgárok nem akarnak több gyenge kormányt, nem akarnak állandó választásokat, és nem akarják, hogy egy távoli birodalmi központ szabja rájuk az egyenruhát. Egyszerűen csak egy működő országot szeretnének.
szd/Felvidék.ma
