Különös hely a szlovák parlament. Az alkotmány szerint országunk legfőbb hatalomgyakorlási helyszíne, a valóságban azonban inkább egyfajta tehetetlenségé és hanyatlásé.
A látogatót Kulich kommunista szobra köszönti, szocialista márvány és fa kombinációja. Csúf épületben székel, tele van csúnya képekkel és ízléstelen kiegészítőkkel, melyek közt a sóder és a művirág dominál. Egyes miniszterek időnként lekezelik a képviselőket, a nyilvánosság meg hagyományosan nem bízik ebben az intézményben.
A legtöbb rossz azonban, amit a parlemnt ellen elkövetnek, a képviselőinek a lelkén szárad. Parlamentünket legjobban az olyan nevek jellemzik, mint: Gaulieder, Macuška, Župa, Kolesár, Cuper, Rafaj vagy Rydlo. Néhány év múltán egyikükhöz sem tudunk eszmét vagy felszólalást megidézni.
A múlt héten új fejezet nyílt. Trnka – nem Trnka, ahogyan a képviselők az új főügyész megválasztásáról szóló titkos szavazáshoz viszonyultak, a szlovák jobboldal mélypontját tárta fel. Gyermetegen és méltatlanul viselkedtek a képviselők. Megáll az ész, látván, hogyan fényképezték a szavazólapokat, mutatták be, kit hogyan jelöltek meg a listán, hogyan jártak kettesével választani. Gyermeteg, méltatlan viselkedés. A múlt hét azonban egy másik dolgot is feltárt, még ha sokan észre sem vették. A titkos szavazásnak nevezett bohózat igazi alternatívája ugyanis nem a rikoltozó Robert Fico volt, hanem valaki egészen más. Azok a képviselők, akik méltóságukat megőrizve elutasították a bohóckodást. Nem kellett, hogy fogják egymás kezét, és a Transparency International ellenőrét sem hívták. Mobiltelefonra sem volt szükségük. Ugyanakkor senki semmilyen gyanút nem fogalmazott meg velük kapcsolatban. Például a Polgári Konzervatív Párt megmutatta, a parlament számára a legfontosabb a saját vélemény és az ígéret megtartása.
Hogyan lehetséges, hogy a beágyazott, haladó, vagy az egészen új pártok erre nem képesek? Mit árul el egy pártról, ha az olyan képviselőnek, mint Radoslav Procházka, Jana Dubovcová vagy Bugár Béla, be kell mutatnia szavazólapját egy másiknak, vagy másoknak? A válasz lehangoló. Minden pártnak megvan a maga Janiša, Muránskyja, Sidorja vagy más Ismeretlenje. És az emberek, akik őszintén csodálkoztak – Pavol Hrušovskýtól kezdve Bugár Bélán át – ezt pontosan tudják.
Egy Sidor-féle ember azonban a szlovák parlamentben semmivel nem rosszabb, mint Kulich szobra, vagy a poros művirágok.
Változtatni ezen csak egy más alternatíva tud. Trnka vagy sem, a szlovák parlamentnek egészen másra van szüksége, mint a Fico-féle ellenzék vagy a mobiltelefonos bohózat. Olyan képviselőkre, akik titkosan fognak szavazni, ha a törvény azt írja elő, és nem támad gyanú körülöttük. Amíg ez valóra nem válik, addig Hurban, Štefánik és Hlinka mellszobra helyén egészen mások szobrainak kellene állni a parlamentben.
Daniška Jaroslav, Týždeň, ford. Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”25769,25767,25733,25715″}
