A történelemi események és politikai döntések által bezárult kapukat nem sikerült kinyitnunk, de Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozása 2004-ben új lehetőségeket hozott mindannyiunk számára. 2007. december 21-én, a schengeni övezet tagjává válásakor teljes szabadságunkat nyertük vissza. Volt idő, amikor erről csak titokban ábrándozhattunk.
Ezek a változások kis falunkba is fellendülést hoztak. Éppen a schengeni határok megszűnésének éjjelén született meg az Abaúj Abaújban Fejlesztési Partnerség együttműködési megállapodása, melynek határ menti magyarországi és szlovákiai községekkel együtt Debrőd is tagja. Több sikeres pályázatban vettünk együtt részt, melyeket vagy közvetlenül Brüsszelben bíráltak el, vagy az erre felhatalmazott szerveknél, Budapesten.
A nyertes EU-s pályázataink közül a legkiemelkedőbb az ,,Ezeréves kötelék’’ és az ,,Abaúji turisztika határok nélkül’’. Ez utóbbinak köszönhetően sikerült felújítani a volt iskola épületét, melyet szűkös anyagi helyzet miatt a teljes enyészet fenyegetett. Az így kialakított, számítógéppel és lézernyomtatóval felszerelt turisztikai információs központ egy nagyobb közösségi helyiséget is tartalmaz, melyben kiállítások és egyéb rendezvények valósíthatók meg. Mindez a lakosság szolgálatában áll. A Partnerség tulajdonában van 2 nosztalgia kisvonat is, melyeket ünnepek és rendezvények alkalmával igénybe vehetnek az érdeklődők. A pályázat tartozékai a főutak mentén elhelyezett információs táblák, melyek a debrődi Szent László növénytemplomot ábrázolják, hirdetvén községünk történelmét. Ennek a beruházásnak az első szakasza befejeződött, de készülnek a tervek a volt iskola tetőterének a beépítésére, ahol turistaszálló létesül majd.
Az ,,Ezeréves kötelék’’ című pályázatunk eszmei értéke jóval meghaladja annak anyagi hozadékát. Hiszen amellett, hogy az elnyert támogatásból sikerült teljesen felújítani a kultúrház színpadának fénytechnikáját, és beszereznünk egy új fényeffektusokat irányító pultot, valamint színházi előadásokhoz, rendezvényekhez szükséges hangtechnikai eszközök teljes skáláját, új országokkal, emberekkel, barátokkal ismerkedhettünk meg.
A pályázatnak köszönhetően vendégül láthattuk Hejcéről, testvértelepülésünkről (Magyarország), Tordaszentlászlóról (Erdély – Románia), Hodosból (Szlovénia) és Dályhegyről (Horvátország) érkezett társainkat. A beszélgetéseink legtöbbször felvidítók, néha szívszorítók, de mindig tanulságosak voltak.
Megismerkedtünk az egyes országok önkormányzatainak működésével, és ez által az ottani gazdasági, szociális és nemzetiségi kérdésekbe is betekintést nyerhettünk. Összehasonlíthattuk, hogy az érintett országokban hogyan viszonyulnak nemzetiségi és szociális ügyek kezeléséhez, és azt tapasztaltuk, hogy ez nem feltétlenül függ össze az ország gazdasági fejlettségével.
Az 5 résztvevő ország közül egyértelműen Szlovénia áll a gazdasági fejlettség legmagasabb fokán. Természetesen ez a megállapítás nem egy átfogó tanulmány eredménye, hanem a pályázatban résztvevő falvak évi költségvetésének összehasonlítása alapján jött létre. Hodos községnek Szlovéniában 300 lakosa van és az évi költségvetése 9-szer nagyobb, mint a 390 lakosú Debrődnek Szlovákiában. Ezen felül Hodos külön kap pénzt a Minisztériumtól a nemzetiségi kisebbségek kulturális és szellemi kapacitásának megőrzésére. Ez az összeg majdnem megegyezik Debrőd egész évi költségvetésével. Az is rendkívüli jelenség, hogy egyes szlovéniai falvakban a magyar nemzetiségűek száma hivatalosan több, mint valójában. Ez azért van így, mert vannak szlovének, akik azért vallják magukat magyarnak, hogy így falujuk megkaphassa az államtól a nemzetiségi kisebbségeknek járó támogatást. Ezek után logikusnak tűnhet a felvetés, hogy vajon miért nem lehet ugyanezt a nemzetiségi stratégiát alkalmazni Szlovákiában is. Valószínűleg azért nem, mert Szlovákiában a magyar nemzetiségűek aránya sokkal magasabb, mint Szlovéniában. Ám ez csak további kérdéseket von maga után.
Romániában az EU-s csatlakozás óta óriási iramban halad előre az ipari fejlődés. 2009-ben az első és második látogatásunk között felépítettek egy szakasz gyorsforgalmi utat Tordaszentlászló közelében. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy mi mehettünk rajta végig civilként először az ottani polgármester jóvoltából. És míg az egész országban román zászlók díszelegtek, Tordaszentlászlón március 15. tiszteletére mindenhol magyar zászló lobogott. Kérdésünkre a polgármester elmondta, hogy ebből se a román, se a magyar fél nem csinál ügyet. Ez természetes. Számunkra ez volt a legmeglepőbb.
A horvátországi Dályhegy mindíg szívünk csücske marad. Lenyűgöző volt az ottani emberek vendégszeretete, és feledhetetlen nyomokat hagyott bennünk a háború nyomait viselő épületek látványa. Bár az ottani falvak önkormányzatai a mieinknél is nagyobb nélkülözésben élnek, a feltételek adottak ahhoz, hogy ledolgozzák a lemaradást.
A magyarországi települések helyzete több szempontból is leginkább a Szlovákiai falvakéhoz hasonlítható, bár a pályázatban részt vevő Hejce, Debrőd testvértelepülése, az átlagosnál fejletteb, jobban karbantartott falu. Természeti adottságai, eredeti állapotukban felújított házikói lenyűgöző látványt nyújtanak, és dicső történelmi múltra utalnak. Ám a hétköznapok ugynazon problémák sorát hozzák magukkal, mint a többi fennmaradásáért harcoló kis település.
Debrőd, a falu, ahol élek és dolgozom, ahova 11 év külföldi távollét után haza tértem, Kassa környékének egyik legromantikusabb települése.Valóságos oázis a közelben lévő vasmű füstfelhőjében, melyet Szent László legendája a több száz kilométerre fekvő, erdélyi Tordaszentlászlóval köt össze. Hasonlóképpen a többi szlovákiai kis faluhoz, a mi jövőnket is veszély fenyegeti. Az átgondolatlan törvények, a kis településekre való oda nem figyelés rövid időn belül minket is ellehetetlenít. Hiába az általános jóindulat az EU részéről, mellyel kulturális örökségünket próbálja életben tartani és használhatóvá tenni, ha egy ország belső rendelkezései kedvezőtlenek a kis falvakra nézve.
Elképzelhetetlennek tartom viszont, hogy az általam megismert törekvő polgármesterek közül bárki is feladja a harcot, és meggyőződésem, hogy éppen ezek az ezeréves kötelékek segítenek bennünket át a válságon.
Papp Adrianna, Debrőd polgármestere
Felvidék Ma
