A Nemzeti Vagyonalap elnöksége és a gazdasági miniszter javaslatot tett a távhőszolgáltató részvénytársaságok privatizációjára. Válaszul a kormányfő nyilatkozatában kifejtette, az az állami vagyon, amely nyereséget, osztalékot, vagyis az államkasszának jövedelmet termel, nem eladó.
Eközben az egyik részvénytársaság, a kassai Teko igazgatóit „futószalagon” váltogatták, sorban lecserélték őket szakmai hozzánemértés okán, miközben néhány hónapos vagy néhány hetes tevékenység után arcátlanul magas, 90 ezer €-nyi végkielégítést kaptak. A közvélemény jogos felháborodása mellett. A botrányt meglovagolva az illetékesek azt a látszatot keltik, hogy a kialakult helyzet tarthatatlan. Elkerülhetetlen hát a távhőszolgáltató részvénytársaságok magánosítása, mert a magánvállalatokban nem kerülhet sor hasonló visszaélésekre. Ugye milyen egyszerűen elfogadtatják a közvéleménnyel az „ennyire pazarló” állami kézben tartott vállalatok magánosítását? Pedig ha szakmailag hozzáértő vezetés irányítaná a távhőszolgáltatókat, amely nem az anyagi javak kimentésén fáradozna, akkor komoly bevétele származhatna az államkasszának a gazdaságosan üzemeltetett távhőszolgáltatókból. Az energiatermelés ugyanis nyereséges vállalkozás, amely ráadásul folyamatos bevételeket, vagyis folyamatos, stabil nyereséget termel. Csak éppen nem mindegy, hogy azok az államkasszát gyarapítják vagy a megtermelt javak elvesznek valahol az ingoványban.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
Felvidék Ma
