Szlovák és felvidéki magyar demográfusok már most kész tényként kezelik, hogy fogy a magyarság Szlovákiában. Micsoda megállapítás!
Mert figyeljék csaka magyarázatokat: „Gyurgyík László szociológus szerint – utalva a 2001-es népszámlálás eredményeire – idén várhatóan az 500 000 -es lélektani határ alá esik a magyarság száma Szlovákiában, amely az összlakosság csupán 9 százalékát teszi majd ki”. A fogyás okaként megemlíti az asszimilációt és nemzetiségváltást, valamint a természetes fogyást. Mint mondja, az asszimiláció oka leginkább a vegyes házasságokban keresendő, hiszen a gyerek ilyen házasságból 80 százalékban a szlovák iskolát választja majd, és ez óriási lemorzsolódás. További negatív szempontként azt említi meg, hogy kevés gyermek születik, és ez magyar szempontból még tragikusabb, mint a szlovákoknál. Majd a statisztikában szó esik az elvándorlásról, és arról, hogy a magyar romák milyen számarányban vallják magukat magyarnak.
Összegezve: szuper ez a megállapítás, sőt: ez a szlovák statisztikai hivatal megállapítása is, de csak részigazság, mert a kimutatásokból valahogy mindig kifelejtik, hogy Szlovákiában létezik irányított, kényszerített asszimiláció is. És ez az egyik fő oka fogyásunknak!
A felvidéki magyarságnak olyan életfeltételeket teremt minden szlovák politikai elit, hogy a korlátok közt vergődő magyarnak előbb-utóbb csak egy lehetősége lesz: a beolvadás! Az itt élő magyarnak egyszerűen nincs választási lehetősége. Sőt tovább megyek. Az előző kisebbségi nyelvtörvény, de az újabb módosított formája sem biztosítja az itt élő magyar emberek számára az egyenjogúságot, mert tele van megkötésekkel, melyek közvetlenül, vagy közvetett módon, de a másodrendűséget sulykolják belénk, és nyelvünket fokozatosan elsorvasztják. Nem beszélve az ellenünk folytatott több évtizedes lélektani háborúról. Betéve tudjuk, ugye, hogy Szlovákiában minden magyarnak anyanyelvi szinten kell beszélnie az államnyelvet, s ezt sulykolják gyerekeinkbe még a magyar iskolákban is. Holott tudjuk, hogy ez lehetetlen és természetellenes. Hosszú pedagógiai pályafutásom alatt nem találkoztam olyan tanfelügyelővel, aki ne lett volna kíváncsi a magyar gyerekek szlovák nyelvtudására, és a többi tantárgy már alig érdekelte őket, mintha azoknak a színvonala nem is lenne fontos. Legújabban pedig az SNS és más pártok bennünket megalázó és provokáló plakátjai láthatók Dél-Szlovákiában. Mert erre mindig van pénz, akármennyire takarékoskodik is az ország. Kérdezem: ezeket miért nem veszik bele a fogyásunkat magyarázó okok sorába? Egy statisztika is akkor teljes és hiteles, ha minden lehetőséget részletesen megvizsgál.
A népszámlálási adatlapok kitöltésével kapcsolatosan Dušan Čaplovič smeres képviselő mondata ragadott meg: „A népszámlálási ívek kitöltéséhez a magyarok gyakran a szlovák megfelelőjét is kérték, mert nem voltak biztosak abban, hogy helyesen értelmezik-e a magyar szöveget”. Igazat adok neki. Mert a magyar számlálóívek bizony hibásak voltak, és még nekem is problémát okoztak. Mert mi az, hogy Vzor: Svätý Jur, meg valami etázsfűtés? Ha valamilyen kérdőív magyarul jelenik meg, az legyen magyarul, és legyen egyértelmű. Kinek a hibája, ha nem így van? A miénk, magyaroké, akik tízévenként láthatunk, illetve kaphatunk kézhez valamilyen magyar nyelvű űrlapot?! Mire is megy ki hát a játék? Arra, hogy elhitessék velünk: immár minden jobban megy nekünk szlovákul, mint anyanyelvünkön.
Mészáros László
