2011. december 1-én, csütörtökön 16.30 órától 70. születésnapja alkalmából köszöntték Ardamica Ferenc szlovákiai magyar írót, újságírót, műfordítót a losonci Magyar Kulturális Központban. Laudációt Mizser Attila költő, a Palócföld c. folyóirat főszerkesztője mondott.
„Azt az embert köszöntötték, aki Böszörményi István szavait kölcsönvéve, bevitte Losoncot az irodalomba. Ardamica nyugodtan elmondhatja magáról, hogy kalandos pályát és életutat tudhat maga mögött, hiszen 1968 után 17 év féregirtás következett a szó szoros értelmében, s csak a rendszerváltás tette lehetővé, hogy ismét érdemes legyen tollat fogni a kezébe. Az íróasztal mélye ugyanis meglehetősen bizonytalan írói pályát feltételez. A salgótarjáni Palócföld mellett 1990 után megnyíltak a kiadók és az újságok, folyóiratok kapui is, s Ardamica nemcsak a szépirodalomban látott gyorsan a kimaradt 20 esztendő pótlásához, hanem több újságnál is szerkesztői állást vállalt, így a Nógrádi Szó alapító főszerkesztője lett. Nem az ő bűne, hogy a nógrádi magyarság képtelen volt egy hetilapot el(fenn)tartani. Ardamica a helyi politizálásból is kivette a részét, 12 évig volt a losonci Városi Képviselő-testület tagja. A még elhallgattatás küszöbén megjelent bemutatkozó kötet (A rokon cseléd, 1970) után a kilencvenes években nálunk nem túl gyakori műfajokban is kipróbálta magát (erotikus novellák, hangjátékok, paródiák), s 2005-ig szinte évente jelentkezett új kötettel. A sokasodó családi gondok, a kisebbségi lét folyamatos romlása azonban ismét elhallgattatták, s ezúttal önként döntött úgy, hogy nem vesz tollat a kezébe.
Így a 70. évfordulón mindössze a Nógrádi Könyvtár által megjelentetett (összeállította: Nagy Hajnal) bibliográfiát vehettük kézbe, s amint Ardamica többször is megemlítette, valószínűleg már nem kell új lappal ezt a vékonyka kötetet bővíteni. A jubilánst a társadalmi szervezetek, salgótarjáni, rimaszombati és füleki barátok mellett Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője köszöntötte, aki Ardamica kegyetlenül kimért tárgyilagosságát emelte ki, párhuzamot vont Mészöly Miklós és Hajnóczy Péter életművével, s köszöntője végén arra figyelmeztette az ünnepeltet, hogy az írás kötelesség, s az írástudó ember semmilyen körülmények között nem teheti le a tollat. „Ezt minden írónak tudnia kell. Remélem, tudja” – zárta szavait Mizser. Szívünkből szólt.” – számolt be az ünnepségről a Felvidék.ma-nak Juhász Dósa János, a Gömöri Hírlap főszerkesztője.
Ardamica Ferenc 1941. november 30-án született Losoncon. 1962-ben közölte első novelláját. 1968-1989 között nem jelenhetett meg könyve, ekkortájt a salgótarjáni Palócföld jelentette meg írásait. 1990 óta tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, a Szlovákiai Műfordítók Társulásának. 1990-1991 között az Ipoly című járási hetilap szerkesztőjeként dolgozott. 1992-1993 között a Nógrádi Szó alapító főszerkesztője, majd 1993-tól szabadfoglalkozású író. 2000 óta a Magyar Írószövetség tagja.
Művei:
A rokon cseléd (novellák, 1970)
Anyám udvarlói (novellák, 1989)
Tejszínhabos halál (erotikus novellák, 1991)
Piszokul felhergelve (novellák, 1993)
Görbe tükör előtt (irodalmi paródiák, 1994)
Kalandor születik (regény, 1997)
Szerelem nélkül (elbeszélések, 1999)
A hetedik (novellák, 2000)
Az akasztott ember kötele (novellák, 2001)
Hedvig sír (drámai művek, 2002)
Dögkeselyű (novellák, 2002)
Ugrás a semmibe (antológia, 2004)
Nem loptam én életemben (2006)
Elismerései: 1998-ban a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának nívódíja, Losonc Város díja, 2001-ben Losonc Város polgármesterének díja, 2005-ben a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat képviselőtestületének díja, 2006-ban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytolla.
Felvidék.ma
{phocagallery view=category|categoryid=339|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
