A kormány 2011. november 23-i határozatában 45,8 millió euróval 1674 új munkahely létrehozását támogatta meg zömmel az ország északi és középső részében.
Egyetlen kivételt képez délen, a rozsnyói ipari parkba települő beruházó állami támogatása 100 munkahely létesítésére.
Azonban riasztó hírek látnak napvilágot a távozni szándékozó beruházóktól. Mivel nem kapott állami támogatást a Vágújhelyen síkképernyős televíziókat gyártó Universal Media Co., jelezte, hogy gyárát áthelyezi Magyarországra vagy Nagy-Britanniába. Amennyiben nem részesül legalább adókedvezményben. Kajánul azt mondhatnánk, ha Észak-Magyarország valamelyik ipari parkjába telepítené a gyárat, akkor Dél-Szlovákia is haszonélvezője lehetne ennek a változásnak. Délen a rengeteg munkanélküli szakképzett fiatal közül valahányan munkahelyhez jutnának. A megrendelések jelentős csökkenése hatással van a Samsung, a Foxconn és z AU Optronics termelésére is. Nem is olyan régen a Samsung kilátásba helyezte vedrődi gyárának bezárását. A hazai ipar egyik tartópillére, az elektrotechnikai ipar idén ősszel az utóbbi öt év legnagyobb mértékű visszaesését szenvedte el. Azért riasztó adat ez, mert 2009 tavaszán az EU 27 országa közül éppen Szlovákiában esett vissza legerőteljesebben az ipari termelés, 27 százalékkal. A jelenlegi visszaesés ebben az iparágban még erőteljesebb. Távozik Szlovákiából a szingapúri kézben lévő FlexMedical cég. Az egészségügyi termékek gyártását a Temesváron működő vállalatába helyezi át, amely eredményesen működik. Több más külföldi vállalat is mérlegeli Szlovákiából való távozását. A termékek és szolgáltatások viszonylag magas hazai árszintje miatt a dolgozók számára alacsony bérek a munkáltatók számára viszont magas bérköltségeket eredményeznek, Szlovákia ezzel a régióban elvesztette konkurenciaképességét. Sokkal kisebb az átlagbér és a minimálbér Romániában, Szlovákia a bérek tekintetében megelőzte Magyarországot is. Ráadásul az ipar egyik tartópillére, a kassai vasmű decemberben csökkentette termelését és dolgozóinak munkaidejét. Ősszel a komáromi hajógyárban is tömeges elbocsátást hajtottak végre, mintegy 200 dolgozótól váltak meg. Alig több mint 300 dolgozó maradt a gyárban. „Paradox módon akkor veszítik el munkájukat az emberek, mikor a termékeink iránt kereslet mutatkozik” – nyilatkozta az üzemi szakszervezet elnöke. Húsz éve 3800-an dolgoztak a hajógyárban, évente 13-14 új hajót úsztattak a Dunára. Még 4 éve is 1100-an dolgoztak itt. Ma a gyárudvaron egyetlen félkész hajó vesztegel.
Mindez már az ipari termelés erőteljes csökkenését vetíti előre, a gazdaság súlyos lassulásának, akár a recessziónak lehet az előszele. Sajnos jelentősen megnőhet a munkanélküliség aránya. A SARIO vállalkozásfejlesztési állami ügynökség illetékesei szerint a potenciális beruházók által ötször annyi beterjesztett pályázatot tartanak nyilván, mint tavaly, azonban az adósságválság miatt megvalósításuk igencsak kérdéses. A gondot az okozza, hogy az objektív körülmények romlásával a kormány nem tudott mit kezdeni, a kialakult helyzet a kormány tehetetlenségéről árulkodik. Teljesen passzív, nem szánta rá magát semmilyen érdemi lépésre. A fenti kivétel mellett csupán a strigulákat húzzák be, hol szenvedtünk el újabb veszteséget az iparban és a foglalkoztatásban. Ráadásul január elsejétől állami támogatást sem adnak munkahelyteremtésre, csupán adókedvezményeket. Hiányolom a rendszerszerű megoldásokat. Úgy tűnik, a kormánytagok rezignáltak, abban bíznak, hogy a tehetetlenségi erő viszi majd tovább az országot egészen a meteorológiai tavasz beálltáig.
A gazdasági kilátásaink felettébb homályosak. Idén a nyugdíjak 3 százalékkal megemelkednek, jelentősen megnövekszik a nővérek és az állami orvosok bére. Megérdemlik a növekményt, szó se róla, a nyugdíjak erőteljesebb növekedése is kézenfekvő lenne. A kérdés inkább az, hogy a kormány honnan teremti meg a növekmény vagy egyáltalán a szinten tartás anyagi fedezetét? 2009 januárjától számítva máig sem látjuk a fényt az alagút végén. Az elmúlt másfél évben sem történt áttörés, pedig az emberek ebben bíztak. Bíztak a kormánypártok ígéreteiben és képességeiben, valamint abban, hogy helyzetük jobbra fordulhat. Úgy tűnik, hiába, a kevés kivételtől eltekintve csalódniuk kellett.
Íme az egyik lehetséges megoldás: a fent vázolt gyors hanyatlás helyett a lassú fejlődés, gyarapodás útját kell választanunk. Ha a nemzetközi munkamegosztás keretében akadtak százmilliók a külföldi beruházók idecsalogatására, akár ötven- vagy akár százezer euró összegben egy létrehozott munkahelyre, találni kell forrásokat a hazai kis- és közepes vállalkozók sokkal erőteljesebb támogatására, hogy munkahelyeket hozzanak létre. Ezt nem mímelni kell, meg kell valósítani. Egyszerűen meg kell teremteni az esélyegyenlőséget, a szabályokat kell átszerkeszteni, hogy megfeleljenek a hazai kis- és közepes vállalkozóknak is. A nagyberuházások ideje lejárt, Szlovákia immár elvesztette varázsát, nem érdeklődik iránta a nagyberuházó úgy, mint korábban. Kicsi, de biztos lépésekkel kell előrehaladnunk. Biztosan alkalmazna a magángazda, a kisparos vagy akár a műhelymester fiatalokat, ha a mímelt, agyonbürokratizált folyamat helyett kézzelfogható, hasznosítható támogatáshoz jutna. Adjunk esélyt a hazaiaknak is!
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
