A pozsonyi Galéria és a losonci Szabó Gyula Emlékház kiállítást rendez Pozsonyban a Mirbach palotában Szabó Gyula (1907-1972) losonci festőművész képeiből.
Immár negyedik éve működik Losoncon a Szabó Gyula Emlékház, melyben a látogató e szlovákiai magyar nemzetiségű grafikus és festőművész alkotásaival ismerkedhet meg. „A kiállított képeket nézve hihetetlennek tűnik, hogy immár 40 év telt el Szabó Gyula halálától. Ez év júniusában emlékezünk meg születése 105. évfordulójáról” – mondja Szabó Haltenberger Kinga, a hagyaték kezelője, majd így emlékezik Szabó Gyula festőművészre:
A Budapesten 1907-ben született – de Losoncon felcseperedő – Szabó Gyula jelentős helyet foglalt el a csehszlovákiai művészeti életben s a hazai és egyetemes XX. századi magyar művészetben is. Festőmester édesapja mellett tehetsége már korán megmutatkozott. A mesterség fortélyai mellett a művészeti munka alapjait magánúton, önerőből tanulta Losoncon Gyurkovits Ferenc és Gerő Gusztáv tanácsai mentén. Festményeivel 1937-ben mutatkozott be először a pozsonyi közönségnek, a Kunstverein Káptalan-utcai kiállítótermében. A sikeres kiállítást párizsi tanulmányút követte, ahol a galériák látogatása mellett beiratkozott a Julian-Akadémiára. Hazatérése után már kizárólag az alkotó munkának szentelte magát. A II. világháború után kezdett grafikával – fametszéssel – foglalkozni. Ebben az ősi technikában olyan kifejező-erőre és technikai tökélyre tett szert, melyeknek köszönhetően nemzetközi viszonylatban munkáit többszörösen díjazták. Talán ezért is alakult úgy, hogy mind a nagyközönség, mind a szakmai körök elsősorban, mint grafikust tartották számon. Festészetében szinte minden festői technikát alkalmazott: olaj-, tempera-, akvarell- valamint viasztempera festményei és asszamblázsai ritkán kerültek kiállításra. Témáit az 1950-es évek feléig többnyire az őt környező életből és környezetből merítette. A 60-as években fordult saját benső lelkivilága felé. A látvány festői tükrözése már nem elégítette ki: mondanivalóját szimbolikus, absztrakt, szürreális jellegű festményekkel fejezte ki. Témaválasztásával és a maga-kidolgozta technikával, a viasz-temperával korát megelőző festmények sorát alkotta meg.
Életében négy alkalommal mutatkozott be önálló kiállítással a pozsonyi közönségnek 1937, 1949, 1957,1966 években. 1971-ben Budapesten állított ki a Magyar Nemzeti Galériában. 1972 februárjában jubileumi kiállítása nyílt a besztercebányai Területi Képtárban, Kubicska Klára rendezésében. Ezen a megnyitón már a művész – súlyos betegség miatt – nem vehetett részt. 1972. május 25-én hunyt el egy prágai kórházban.
„A pozsonyi Városi Galéria – Galéria mesta Bratislavy – 2012. március 1-jén nyíló kiállítása a művész utolsó évtizedének alkotásaiból mutat be egy szerény válogatást. Az eddig csak részleteiben kiállított „Margarétakoszorús” sorozatot, a négy „Festő”-t és olyan kompozíciókat állítunk ki, melyekkel Szabó Gyula az élet, a művészet és a szerelem lényeges kérdéseit illetve értelmét feszegeti” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Szabó Haltenberger Kinga, a kiállítás kurátora.
A kiállítás ünnepélyes megnyitója 2012. március 1-jén, csütörtökön 17.00 órától kezdődik. A kiállítás címe „Bolond festők” (Blázniví maliari”), mely egy emblematikus Szabó-kép címe a 60-as évekből. A tárlat megnyitóját zenei programmal színesíti id. Reiter István hegedű virtuóz műsora. A kiállítás 2012. április 15-ig tekinthető meg.
Felvidék.ma
