A 40 éves kórus sikeres szerepléseinek sorozata mindannyiunkat meggyőz arról, hogy a kórusban való kreatív énekes együttmunkálkodás éltető szellemi kincs. A jubileumi koncertre október 27-én, szombaton 18 órától a somorjai zeneiskola koncerttermében kerül sor.
Napjainkban, a kulturális erőtér általános gyengülését és a komolyzene befogadó táborának csökkenését tapasztalva gyakran kérdezzük, vajon városunkban egy szép zenei hagyomány megteremtése, vagy egy élő hagyomány életben tartása a nehezebb feladat. Talán mindkettőnek az útja nehéz és rögös, de nemes és megbecsülendő.
Somorján, Németh István László zongoraművész, Bartók-tanítvány, zeneszerző és karnagy városában, a róla elnevezett zeneiskola hangversenytermében, a helyi CSEMADOK és a művelődési központ kórusa nagylélegzetű jubileumi hangversennyel ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. A hangverseny magyarországi vendégszereplője a Bátaszéki Pedagógus Kórus és közreműködik a zeneiskola tanárait, diákjait és egykori növendékeit tömörítő Harmonia Classica vonószenekar is.
Az alapítók – Pokstaller László alapítókarnagy vezetésével – nemes zenei hagyományt teremtettek: az énekelni szerető, nemzeti hagyományait és zenei anyanyelvét ápolni kész, más nemzetek és kultúrák zenei kincseit befogadó, énekkel és zenével hidakat építeni vágyó, barátságot és együttműködést teremtő emberekből olyan közösséget kovácsoltak kórussá, amely mind a mai napig énekel, szerepléseivel, kapcsolataival itthon és külföldön egyre gyarapítja városunk és szűkebb pátriánk jó hírnevét.
Szeretünk énekelni, Babits Mihállyal együtt valljuk: „Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban…”. Ám az amatőr kórus tagjai – a karnagy és az énekesek egyaránt – nagy feladatot vállaltak. Csak sok tanulás, türelem, egymásra figyelő fegyelmezettség és szorgalmas gyakorlás vezet el bennünket ahhoz, hogy zenével másokat is megszólíthassunk, hogy a kórus tagjait megigéző dallamok üzenete, a műsorra tűzött művek mondanivalója utat találjanak a hallgatósághoz is.
Csak a szépen csengő, jól érthető ének, a harmonikus együtthangzás, a tisztán megszólaló kórus teremthet lélekemelő közösségi élményt.
Amatőr karnagyként idestova 12 éve vezetem ezt a zenei örökségért tenni akaró és tenni tudó, az önzetlen, nemes emberi kapcsolatokat híven tisztelő közösséget. Az első években Édes Árpád református lelkész segített a karnagyi teendőkben és a szólamok betanításában, mindaddig, amíg hivatása Alistálra nem szólította. A tanítókórusban, kezdetben Vass Lajostól, majd példája szerint a mindenkori karnagyoktól és vendégkarnagyoktól óriási támogatást, szakmai segítséget és ösztönzést kaptam és kapok. Egy szerencsés véletlen találkozásnak köszönhető, hogy a nyolcvanas évek derekán Szíjjártó Jenő zeneszerző, a pozsonyi rádió zenei szerkesztője felfigyelt a somorjai gimnáziumban szokatlan körülmények között és szokatlan célokkal megalakított leánykarra, amelynek tagjai a felnőtt kórusban is énekeltek – nem lévén a gimnáziumban ének-zene óra, a tanítói pályát választó leányok a kóruspróbákon készültek – relatív szolmizálással, népdalénekléssel, háromszólamú egyneműkarok előadásával – a pedagógiai főiskolák felvételijére ének-zenéből. Szíjjártó Jenő nemcsak tanácsokkal és szakirodalommal segített bennünket, hanem Weöres Sándor költeményeire kórusműveket is komponált a leánykarnak és tanárnőjüknek. További igazodási pontokat keresve a karvezetői gyakorlat oly sok kihívással és buktatókkal teli útvesztőjében sok segítséget kaptam Kecskeméten a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet nemzetközi karvezetőképző tanfolyamán Erdei Péter tanár úrtól, Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei tanfolyamán Dobszay László tanár úrtól, majd a nagykaposi karvezetőképző tanfolyamokon Berkesi Sándortól, Bartalus Ilonától és Király Katalintól, akikre az egész Kárpát-medencében – sőt, a tengeren túl is – zenepedagógusok sokasága tekint nagy tisztelettel és elismeréssel.
A próbák néha talán fárasztóak, de ha igyekezetünket a szereplések során siker koronázza, legtöbbször a kórus alig várja, hogy újra együtt legyünk, énekeljünk, szeretettel gondoljunk alapító karnagyunkra és egymástól is tanuljunk: türelmes építő erőt, egymás lelkesítését, egymás segítését. Mindezt szeretném most, a szép jubileum kapcsán külön is, a kórustagoknak megköszönni. Szeretném megköszönni a próbákon való rendszeres, aktív részvételt és az irántam való bizalmat, a buzdító segítőkészséget.
Hálás szívvel mondok köszönetet Domsitz Erika tanárnőnek, hogy sok energiát és időt igénylő hivatása mellett segít a kórusnak is, hangszeres kíséretével megszépíti, zeneileg kiteljesíti műsorainkat. Hasonlóképpen köszönetet mondok Ruc Anna tanárnőnek és kántornak, aki orgonakíséretével a liturgikus szertartások során segíti a kórust, Czvedler Rozáliának, aki a szólamok betanításában segít és a kórustagok közül mindazoknak külön, akik szólóéneket is vállalnak és vállaltak a szereplések során: Bábi Dezsőnek, Bándy Katalinnak, Csémy Erikának, Gežo Évának, Nagy Péternek és Valacsay Franciskának.
Felejthetetlen zenei élmények, hangversenyek, szereplések vannak mögöttünk, itthon és külföldön egyaránt. Az utóbbi 10 évben szerepeltünk itthon, Szlovákiában Dunaszerdahelyen, Nagyszombatban, Pozsonyban, Pozsonypüspökin, Nyitrán, Nagyszarván, Sárosfán, Gútoron, Szemeten, Vásárúton, Nagymegyeren, Galántán, Királyréven, Komáromban és Rozsnyón. A külföldi utazások és szereplések között maradandó élményt jelent számunkra a 2002. évi hollandiai szereplés Leiderdorpban és Leidenben, ahol akkor már negyedik alkalommal vehettünk részt egyházzenei fesztiválon. Magyarországon Bátaszéken, Budapesten, Sárbogárdon és Szentgotthárdon az utóbbi 10 évben többször is szerepeltünk, de felléptünk Vajtán és Győrzámolyban is, valamint a csehországi Pacovban, Erdélyben Gyergyószentmiklóson és a Partiumban Nagyváradon.
A szlovákiai magyar kórusok háromévenként megrendezett versenyén a Galántai Kodály Napokon 2002-től kezdve háromszor versenyeztünk, 2005-ben aranykoszorús minősítést értünk el. Ekkor versenyműsorunkban többek között Kodály Zoltán: Békességóhajtás c. kórusműve és Bartók Béla: Négy szlovák népdal c. vegyeskara is szerepelt.
Somorján és Somorja környékén egy énekelni szerető, anyanyelvét, zenei örökségét és hagyományait megőrizni kész kis közösség keresi önmagát és helyét az ezeréves értékek, meg a rövid ideig tartó divatos múlandóságok között. Hangversenytermi és templomi szerepléseinkkel, nemzeti és történelmi emlékeink ápoláskor a műsorválasztással – az amatőr kórus lehetőségeihez mérten – a klasszikus kórusmuzsikának és az örök megbecsülendő értékeknek igyekszünk ünnepeket teremteni.
A 40 éves kórus sikeres szerepléseinek sorozata mindannyiunkat meggyőz arról, hogy a kórusban való kreatív énekes együttmunkálkodás éltető szellemi kincs, amely az amatőröket értővé avatja, ugyanakkor lélekemelő és becses élményt nyújt az értőknek is. Ezért városunkban ezt a nagyszerű szellemi-zenei hagyományt ápolni érdemes.
A kórus nevében szeretnék köszönetet mondani a kórus támogatóinak – a város mindenkori elöljáróinak, a zeneiskola, a kultúrház, a somorjai egyházközösségek egykori és mostani vezetőinek, valamint szponzorainknak – akik nemcsak hellyel vagy adománnyal, de biztatással is segítették, segítik a kórust.
Hecht Anna, a kórus karnagya
A 40 éves kórus jubileumi koncertet ad 2012. október 27-én, szombaton 18 órától a somorjai zeneiskola koncerttermében. A Felvidékhez szorosan kötődő és zenei örökségünk ápolásáért, kultúránk felemeléséért sokat tevő Vass Lajos kettős jubileumának évében (ezidén lenne 85 éves és 20 éve távozott a jeles zeneművészek soraiból), a kórus műsorára tűzte a Vass Lajos – Koncsol László: Biztató c. művet is. A részletes program eseménynaptárunkban található.
Felvidék.ma
