Október 21-én ünnepi istentisztelet keretében iktatták be hivatalába a körtvélyesi gyülekezet megválasztott lelkipásztorát Molnár Jánost, akit az egyházközség az elmúlt évben hívott és választotta meg a lelkészi állásba.
Az istentiszteleten a helyi egyházközség tagjain kívül a környező falvakban szolgáló lelkipásztorok és a szomszédos gyülekezetek tagjai is részt vettek. Az ünnepi alkalmon feleségével együtt tiszteletét tette a gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora Rákay Sándor, valamint Parti Gábor Körtvélyes polgármestere is.
Molnár János a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán végezte teológiai tanulmányait, majd lelkészi szolgálatba való kibocsátása után Gicén volt helyettes, később megválasztott lelkipásztor. Tavaly áprilisban, tizenhárom szolgálati év után elfogadta a körtvélyesi gyülekezet presbitériumának meghívását és megválasztása után ebben a gyülekezetben folytatta a lelkészi szolgálatát.
A beiktatási ünnepi istentiszteleten Orémus Zoltán, az abaúj-tornai egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel a Habakuk 2,1-3 alapján: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám…” Beszédében kiemelte, hogy minden gyülekezet egy őrhely. „Istenünk Molnár Jánost a körtvélyesi őrhelyre állította, hogy itt figyeljen az ige üzentére. A megértett kijelentést a prófétának táblára kellett vésnie. Nekünk is vannak tábláink. A templom és a gyülekezeti alkalmak az első tábla. A parókia és a lelkész személyes élete a másik tábla, a gyülekezet tagjai között való forgolódás és a kapcsolattartás a harmadik tábla. Mindegyik tábláról olvasnak a gyülekezet tagjai. A lelkésznek elsődleges feladata, hogy figyeljen az Úr szavára és amit megértett azokat hűségesen „írja fel” ezekre a táblákra” – mondta az esperes igehirdetésében.
Az igeszolgálat után Orémus Zoltán esperes a gyülekezet bibliájának, az egyházközség pecsétjének és a templom kulcsának a jelképes átadásával beiktatta hivatalába a megválasztott lelkipásztort. Molnár János igehirdetésének alapigéjéül a Zsid 13,14 versét választotta: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” Szolgálatában először arról beszélt, hogy mind a lelkipásztoroknak, mind pedig a gyülekezeteknek sokszor meg kell tapasztalniuk az ige igazságát, hogy világunkban és olykor életünkben is változások ideje jön el. Mi szeretnénk a változatlanság és kiszámíthatóság világában élni, de ez nem lehetséges. Ebben az örök változandóságra ítélt világban csak egy dolgot tehetünk egyénként és gyülekezetként: Krisztusban az eljövendőt keressük és látjuk magunk előtt. Az eljövendőt szolgáljuk, és ezt próbáljuk építeni személyes és gyülekezeti vonatkozásban egyaránt.
A beiktatott lelkipásztor szolgálata után a köszöntések hangzottak el. Először a gyülekezet gondnoka Pogány Attila köszöntötte Molnár Jánost, hangot adva reményének, hogy az utóbbi egy évtized gyakori lelkészváltásai után a gyülekezet építésének egy nyugodtabb s legfőképpen hosszabb időszaka következik el. A lelkipásztorok közül először Rákay Sándor a körtvélyesi gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora köszöntötte a beiktatott lelkipásztort, majd a megjelent lelkészek egy-egy igeverssel kérték Isten áldását a beiktatott lelkipásztor szolgálatára. Végül Parti Gábor Körtvélyes polgármestere mondott rövid köszöntőt.
Az ünnepi istentisztelet végén Molnár János beiktatott lelkipásztor kért áldást a gyülekezetre. „Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok” Zsolt 134,1 alapján.
Reformata, Felvidék.ma
