Szeptember végén alapszabályt és nevet változtatott a Magyar Koalíció Pártja. Az egyszerű halandó magasról tesz arra, hogy mi szerepel egy párt alapszabályában, de számunkra, akik a szlovákiai magyar nemzetrészért e párton keresztül is tenni kívánunk, sokat jelent.
Azt gondolom, hogy jó irányba indult a két választási vereség után az egyetlen szlovákiai magyar párt. A két kudarc rajtunk múlott, ahogy a jövőnk záloga is a mi kezünkben van.
Nem tagadom, hogy két kezünkön is meg tudjuk számolni azokat a vívmányokat, melyeket a nyolcévnyi kormányzási időszakban és a húszévnyi parlamenti regnálás után elért a magyar politikai elit. Ennek ellenére hiszem, hogy az új alapszabállyal reményt kaptunk arra, hogy egy új összefogás vegye kezdetét a magyar párton belül. Tudjuk, hogy ehhez nem elég a párt alkotmánya, ehhez sok munka és elhivatottság kell. Olyan emberek, akik másképp szocializálódtak, azok, akik nem célként, hanem eszközként tekintenek a politikai szerepvállalásra. Einstein gondolatai megszívlelendőek: „Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket”
Reményeim szerint a névváltoztatással lezárult egy szakasz a felvidéki magyar politizálás történetében. Végre határozott hangon tesszük nyilvánvalóvá, hogy tömörülésünk a magyar közösségé. Azé a közösségé, amelynek tagjai az egyre inkább leszakadó déli régiókban élnek. A névváltoztatással végre nem köntörfalazunk, hanem érthetően elmondjuk, hogy mi nem nemzetek közti hidat kívánunk építeni, hanem közösségünk tagjai számára kínálunk megoldásokat. Egy olyan szövetséget építünk e név alatt, ami integrálni kívánja mindazokat, akik Dél-Szlovákiában élnek és biztonságot keresnek. Jelezzük, hogy a közösség életéért a mindennapokban kívánunk tenni legyünk bár parlamenti, vagy parlamenten kívüli párt.
A Magyar Közösség Pártja a nemzetrész gondjainak és sikereinek megjelenítője akar lenni. A XXI. században a professzionalizmus már azt követeli, hogy a névváltoztatást arculatváltás kísérje. Ez az arculatváltás hozhatja meg igazán tömörülésünk számára az egymás felé fordulást és az újfajta párbeszéd kezdetét. Ez segít majd bennünket abban, hogy hosszú távú terveket és stratégiát tárhassunk a magyar közösség és a déli régió lakói elé. Koncepciót vázolhassunk a sorsuk jobbra fordulásában reménykedő és bennünk bízó embereknek. Együttműködhessünk a civil élet tevékeny szereplőivel, felkészült szakemberekkel és reményt adjunk a fiataloknak. A Magyar Közösség Pártja mozgalomként lesz ott a régió mindennapjaiban és meghallgatja a hozzá fordulókat. Én az utca embere vagyok és az is szeretnék maradni, ebből kifolyólag az összefogás híve vagyok. Csapatban dolgozni és közösségben gondolkozni, ez kell, hogy legnagyobb ereje legyen a megújuláson áteső magyar érdekképviseletnek.
Petheő Attila, Felvidék.ma
