„Akármerre jársz-kelsz a világban, mindig a szülőházadban melegedj…” (Móra Ferenc)
Ezzel a mottóval már nyolcadik alkalommal hirdette meg a SZMPSZ a regionális értékeket kutató diákok országos konferenciáját.
Az idén november 7-8-án valósult meg a maratoni sorozat Dunaszerdahelyen közel 60 csapat részvételével. Szanyi Mária koordinátor üdvözölte a megjelenteket, s örömmel állapította meg, hogy az érdeklődés a konferencia iránt évről évre nő. Lassan a teremgondokat is másképp kell szervezni. Miután bemutatta a zsűrit, melynek tagjai Pék László, az SZMPSZ elnöke, Varga Zsuzsanna a Komáromi Pedagógiai Módszertani Központ munkatársa és Végh László, a somorjai Fórum Intézet igazgatója voltak, átadta a szót Pék Lászlónak.
A Pedagógusszövetség elnöke a résztvevők változatos nevein elgondolkodva megjegyezte, hogy a nevek is mennyire változnak. A régiek elhalványulnak, ritkábban kapják az újszülöttek, sok család a modernabb nevet választja gyermekének. Tehát a világ változatossága a névhasználatban is megjelenik.
A sok jelentkező csapat azt sugallja, hogy a fiatalok a múlttal is tudnak mit kezdeni. A beérkezett munkák témái nagyon változatosak, érdekesek, s a kutató diákoknak és közvetlen környezetüknek is nagyon fontosak. A meglelt régiségek általuk megújulnak, mint a tudós szeme alatt az anyag a mikroszkópban.
Amikor egy fiatal elhatározza, hogy utánanéz bizonyos dolgoknak, az elrejtett kincset vagy a múlt példáit kibontja, felfedezi, ezáltal részese lesz a dolgok jobb megértésének, a múlt titkai felderítésének. Ezek az értékek erősítenek mindannyiunkat, s az ifjú előadók által beépülnek a jövő építésébe is.
Ezen gondolatok után következtek a bemutatók. Az iskolatörténettől kezdve a falu- és várostörténeti összefoglalók mellett a települések híres szülöttein túl a helyi szokások, hagyományok ápolása, az ipari létesítmények nyomában a sport- és kulturális élet egy-egy kis szegletét varázsolták a hallgatóság elé a tanulók. Voltak, akik először álltak ilyen közönség előtt, de számos diák már a kezdetektől fogva résztvevője a konferenciának.
Végh László felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a helytörténeti kutatásokban az utóbbi két évtizedben ún. „csendes forradalom” megy végbe. 1990 után robbanásszerűen megnőtt az ilyen jellegű kiadványok száma. Felélénkült az érdeklődés a helytörténet iránt. A Kincskeresők azóta mozgalommá vált, s szívből gratulál a szervezőknek és mindenkinek, aki e nemes kutatásnak részese. A változatos és színvonalas munkák azt bizonyítják, hogy a gyerekek a felkészítőik segítségével profi módon nyúlnak a témákhoz.
Az estig tartó konferencia után a felkészítő pedagógusok megbeszélést tartottak a helyi értékek oktatásáról, annak lehetőségeiről, ill. elhangzottak könyv- és segédanyag-bemutatók is. Több jó ötlet is elhangzott, melyet érdemes lesz szakmai körökben is megvitatni.
Másnap folytatódott a színes előadássorozat. Délután volt a díjkiosztás és az oklevelek átadása.
A zárszóban Szanyi Mária köszönetét fejezte ki valamennyi résztvevőnek, felkészítőnek, támogatónak. Azon meggyőződésének adott hangot, hogy sokan már úgy mennek haza, hogy újabb témákat találtak, s új terveket szövögetnek. S így valójában nincs is vége konferenciának, hanem folytatódik otthon a „kincskeresés”.
Továbbá kérte az intézmények képviselőit, hogy a jövőben adjanak lehetőséget a tanulóknak munkáik ismételt bemutatására a helyi közösségekben. Nem kellene hogy elvesszenek ezek a kincsek, hanem váljanak ismertté, becsüljük meg értékeinket. A csapatoknak pedig javasolta, hogy kutatásaik eredményeit tárják a nyilvánosság elé.
***
Mészáros Magdolna
