Surján László Válasza vitéz Hábel Györgynek – Beszédem, amelyet a Megbékélési és Együttműködési Díj átadásakor mondtam Štefan Hríbnek, nem választ vár a szlovákoktól, hanem maga a válasz Hríbnek azon többször is hangoztatott kijelentésére, mely szerint Trianon igazságtalan volt a magyarokkal szemben, s a Beneš-dekrétumokra alapozott kitelepítések és jogfosztások sem elfogadhatók. Ebben a metszetben a bocsánatkérés nem megalázkodás, hanem a gyógyulás és gyógyítás része.
Hábel György írását örömmel olvastam. Néhány ponton van csak vitánk. Kezdjük a könnyebbel: 1968. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a bevonulás ötlete Kádártól származott. De azt sem hiszem, hogy a behívást vállaló aláírók könyörgésére indultak volna meg a szovjetek. Viszont, ha Románia megtehette, hogy távolmaradt, Magyarország is megtehette volna. Hogy mivel zsarolt minket Moszkva, nem tudom. Azt viszont sejtem, hogy távolmaradásunk jelentősen hozzájárult volna a magyar-szlovàk kapcsolatok javulásához. 1968 a szememben a mulasztással elkövetett hibák közé tartozik.
Nézzük 1938-at. Štefan Hríbnek írt soraimban nem szerepel a határrendezésért való bocsánatkérés. Ha már Hríb elismerte, hogy Trianon igazságtalan volt, akkor én miért viselkednék úgy, mintha igazságosnak tartanám? Annyit mondtam: erősebb volt bennünk az uralkodási vágy, mint az együttműködési készség. A bécsi döntés után magyar uralom alá került szlovákok tudtommal nem érezték, hogy haza kerültek. Ha mindent jól csináltunk volna, ezt érezték volna. Végül egy megjegyzés: ahányan vagyunk, annyiféle vélemény. Azt remélem, hogy megindul egy vita vagy talán pontosabban fogalmazva egy párbeszéd, aminek a vége az álláspontok közeledése. Magyarok és magyarok, szlovákok és magyarok között. Teljes egyetértés reménytelen: gyűlölet nehezen küzdhető le. Ám ha kiderül, hogy ők vannak kevesebben, máris nagyot léptünk előre.
Surján László
{iarelatednews articleid=”39727,39907,39683,39709,39805,39861″}
