A rétes a közép-európai konyhák egyik legkedveltebb és máig igen népszerű fogása, bár számos változata terjedt el világszerte, eredete az Osztrák-Magyar Monarchiához köthető.
A házi rétes ezért Dunaradványban is szinte nemzeti desszertnek számítanak almás, meggyes, mákos, túrós és egyéb változatai. A különböző zöldséges, halas, húsos variációk pedig egyre népszerűbbek.
A Tűzvédelmi és Sportnap elmaradhatatlan finomsága a Tűzről Pattant Menyecskék – Juhász Ivetta, Fekete Ágnes, Rőt Erzsébet, Trenka Zsuzsanna, Hajabács Ilonka Janík Mária, Anda Szilvia, Fekete Éva – által készített túrós-meggyes, darázs-meggyes, mákos-meggyes, káposztás,túrós –mazsolás és almás rétes. Ebben az évben hatvan tepsivel sütöttek a kézzel húzott házi rétesből, amiből 800 darab volt. Egy tepsiben 1 m nagyságú tészta van. Ehhez a mennyiséghez felhasználtak: 30 kg lisztet, 40 kg túrót, 2 kg mazsolát, 6 kg lekvárt, 3kg vaníliás cukrot, 5 liter tejszínt, 5 liter olajat, 5 csomag babadarát, 5 kg daralisztet, 15 db fahéjas cukrot, 8 kg mákot, 2,5 kg disznó zsírt, 180 db tojást, 20 kg almát, 25 kg kristály cukrot, 10 db 4 literes üveg meggyet és 1 liter házi pálinkát. (Ecet helyett ők ezt használják).
Trenka Zsuzsanna segítségével megismerkedhetünk a dunaradványi kézzel húzott házi rétes elkészítési módjával.
„A kézzel húzott házi réteshez magas sikértartalmú, úgynevezett rétesliszt a legjobb hozzá. A megszitált lisztet gyúródeszkán halmozzuk fel. Középen egy kis fészket alakítunk ki, sós vizet langyosítunk, ebbe kevés zsírt teszünk, hogy a tésztát összegyúrva középkeménységű, inkább valamivel lágyabb rétestésztát kapjunk belőle. Ezt a tésztát nagyon jól kidolgozzuk, mindaddig, amíg ujjainktól és a deszkától elválik, és kissé hólyagos lesz. Ekkor kisebb cipókba vágjuk és a cipókat is egyenként nagyon jól kidolgozzuk, szép kerek alakúra formáljuk, majd a tetejét egész vékonyan zsírral megkenjük.
Tiszta nyújtódeszkán egymás mellé tesszük, nem szorosan, és egy kissé előmelegített lábossal letakarva, 20-25 percig pihentetjük. Közben előkészülünk a rétes kinyújtásához. Egy megfelelő nagyságú, négyszögletes asztalra tiszta abroszt terítünk ki, és ezt egész gyengén meghintjük liszttel. Ezután előkészítjük a rétestöltelékeket. Ha a tészta megfelelő ideig pihent, lisztezett abroszra tesszük, és lisztbe mártott kézzel, ujjainkkal óvatosan alányúlva, hogy ne szakadjon el, egész vékonyra húzzuk ki az asztal széléig. Előbb az asztal egyik, majd-mindig felváltva- a másik végén húzzuk a tésztát, hogy mindenütt egyenletesen nyúljon ki. Lehetőleg gyorsan dolgozzunk vele, nehogy kiszáradjon közben. A rétestészta szélének az asztal végén le kell érnie. Ha kinyújtottuk a rétestésztát, szikkadni hagyjuk, de nem sokáig, nehogy kiszáradjon, mert akkor törik.
Lehetőleg szellős helyen dolgozzunk vele, ne legyen párás levegő, mert a tészta így nem szikkad ki. Ezután olvasztott vajjal meglocsoljuk, és szétterítjük rajta a tölteléket. Lelógó széleit leszaggatjuk róla. Az abrosz két végét hosszában megfogjuk, és ezzel a rétest felcsavarjuk úgy, hogy egyenletes, szép, rúd alakú tekercs legyen. Tetejét olvasztott zsírba mártott kenőtollal kenjük meg. Lehetőleg forró sütőben sütjük, de a sütő ne legyen túl erős, mert a tészta könnyen megég. A húzott rétes egy méltán közkedvelt rétesfajta. Egyszerűen, gyorsan elkészíthető, bármilyen tölteléket alkalmazhatunk, és nagyon látványos is!”
Trenka Zsuzsannától még azt is megtudtuk, hogy Neszmélyen készítettek csirkés rétest. Ideális vendégváró, mert előre el lehet készíteni, akár készre sütve, és langyosan tálalva, akár úgy, hogy a hűtőben várakoznak a kész tekercsek, és a megfelelő pillanatban 25 perc alatt megsütjük őket. A fűszerezés abszolút nincsen kőbe vésve, mi a kertben növő oreganót használtuk csak, de a csirkehúshoz gyakorlatilag bármilyen fűszer illik, lehet próbálkozni többféle ízhatással. Elkészítése: Hagyományos módon csirkepaprikást főzünk, csak kicsit hosszabb szafttal. Lehetőleg addig főzzük, amikor a hús már leválik a csontról. Ha kihűlt, szedegessük le a húst, és egy tálba tépkedjük cafatokra (ne daráljuk). A csirkepaprikás szaftját se dobjuk ki! Keverjük bele a tejfölt, és tálalásnál ezzel locsoljuk meg a rétesszeleteket.
A rétes Dunaradványban ma is a legkedveltebb sütemény. Nem múlhat el ünnep, családi összejövetel vagy nagyobb vendéglátás nélküle. Szerepe az utóbbi egy-két évtizedben a hagyományok tiszteletének erősödésével párhuzamosan föl is értékelődött. A jó rétes készítését nehéz szavakkal elmesélni. „A réteskészítés hagyomány és művészet.”
Tradíció, amelyet évszázadokkal ezelőttről őriznek és művészet, hiszen csak a mesterek képesek elkészíteni tökéletesen. Akik megkóstolták a legnagyobb gondossággal elkészített réteseiket, azonnal megértették, megérezték a rétegek között rejtőző értékeket, mert legérdekesebbek és legmeggyőzőbbek azok az ételek, amelyeknek célja a hagyományok megőrzése és büszke bemutatása.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A szerző felvételeit megtekinthetik ITT>>>.