„Duka-Zólyomi Árpád, nyugalmazott egyetemi tanár, atomfizikus, életének 73. évében visszaadta lelkét teremtőjének. Akik szerették és/vagy tisztelték, tartsák meg jó emlékezetükben. Legközelebbi szerettei (akik az ő végső akarata szerint elkísérték utolsó útján)” Ez a szűkszavú hír érkezett 2013. augusztus 8-án reggel 9 óra egy perckor az elektronikus postámba.
Döbbenettel vettem tudomásul, hogy amit senki sem várt, bekövetkezett. Egy nagyszerű ember földi pályafutása véget ért. Tudjuk, hogy tevékenysége nagyon sokrétű volt. Hivatása mellett, amely az atomfizikához kötötte, aktív közéleti ember volt.
Nem csak a politikában, hanem a kultúrában is: Nyugalmazott egyetemi tanár, atomfizikus, a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézet Neutronfizikai Laboratóriumának tudományos munkatársa, a Szlovák Köztársaság Ciklotron Központjának alapítója és tervezője, a prágai Ady Endre Diákkör volt elnöke, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és az Európai Parlamentnek volt képviselője, az Együttélés Politikai Mozgalomnak, majd a Magyar Koalíció Pártjának volt általános alelnöke, a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottságnak elnöke, a Csemadok Országos Tanácsának és Elnökségének tagja, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke volt.
Nem tisztem életpályáját méltatni, azt megteszik majd az arra hivatottak. Ám, ha már fizikailag nem tudtuk őt földi léte utolsó útján elkísérni, legalább így, utólag köszönöm meg a Csemadok Országos Tanácsa és Pozsonyi Városi Választmánya nevében, a köz érdekében kifejtett temérdek munkát.
Duka Zólyomi Árpád, életét nemzetrészünk védelmének, az anyanyelvi kultúrának, a hagyományok ápolásának, a magyar egység megteremtésének szentelte!
Családja után a „csemadokos munka” volt számára a legfontosabb. A Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának 23 éven át volt elnöke. A legutóbb 2012. szeptember 14-én lett újraválasztva. Igaz, már akkor érezte, hogy egészségével nincs valami rendben. De mi reménykedtünk, hogy az, csak átmeneti állapot, hogy idővel minden rendbe jön. Nem így lett. Türelemmel viselt betegsége erősebb volt nála. Nemes lelkét 2013. július 26-án, adta vissza Teremtőjének.
Szent Pál apostol szavaival elmondhatjuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”
Harc volt egész élete, harc az igazságért, a nemzetek közti békéért. A számára kiszabott földi pályát végigfutotta, nem torpant meg a nehézségek előtt sem, és hitét mindvégig vallotta, és hűen megtartotta. Olyan Ember volt, akire mindig lehetett számítani, akinek gondolatai, cselekedetei nem csak a pozsonyi magyarságot, hanem a szlovákiai magyarságot is cselekvésre sarkallták, aki a választásokkor az ország magyarságát csatasorba tudta álltani, akit nemzetközileg is elismertek, tiszteltek és szerettek. Aki sohasem félt kimondani azt, amiről egész lelkével érezte, hogy igaz. Számunkra, csemadokosok számára, Ő volt a nagybetűs Ember, akinek helyén a családban is, de a miértünk végzett munkájában is egy nagy űr maradt.
„Az idő, melyet Isten mindegyikünk számára kiszab, olyan, mint egy szövetdarab. Mindenki úgy hímzi ki, ahogyan csak telik tőle” mondotta volt Anatole France.
Duka Zólyomi Árpád a saját szövetdarabját a legszebb fonalakkal, a szeretet fonalával hímezte ki, örökségül hagyva nekünk anyanyelvünk, kultúránk, múltunk és egymás megbecsülését, értékeink továbbvitelét, átadását az utánunk jövőknek. Nemes lelkű, nagy ember távozott az élők sorából, aki hiányozni fog a mindennapjainkból.
Megpihenni tértél, fájdalmat elhagyva, melyet türelemmel viseltél magadban. De emlékeddel szívünkben maradtál, számunkra te, soha meg nem haltál.
Árpád! Nyugodj békében, és az Isten legyen veled odafönn az égben!
A Csemadok Országos Tanácsa és Pozsonyi Városi Választmánya nevében: Jégh Izabella
{iarelatednews articleid=”41062,41079,41066,41067,41088″}
