A Magyar Művészeti Akadémia december 6-ai közgyűlésén kiosztották az MMA művészeti tagozatainak ez évi díjait is, és a díjazottaknak átadták az egyes művészeti területeken végzett kiemelkedő, illetve tartósan magas színvonalú tevékenységükért adományozott elismeréseket. A Népművészeti, Néprajzi Tagozat díját ez alkalommal Takács András felvidéki néptáncgyűjtő, koreográfus kapta.
Takács András vagy ahogy baráti és szakmai körökben mindenki ismeri és szólítja, Taki 1931. január 8-án született Sajótibában, iskoláit a kegyetlen háború idején Rozsnyón, Miskolcon és később Komáromban végezte el. Egy korábbi írásban így emlékezik ezekről az időkről. „Életem a „legkisebb” fiú vándorlása. Tizenhét éves legényként a Beneši dekrétumok indítottak – üldöztek el szülőföldemről, máig hűen szeretett kicsi gömöri falumból, Sajótibából. Egyike lettem a Szlovákiában jogfosztott magyaroknak. 1945-ben ugyanis bezárták a magyar iskolákat, noha én folytatni szerettem volna a front előtt elkezdett tanulmányaimat. E vágy 1947 februárjában, magyar iskolát keresve, a zöldhatáron át, a tőlünk 80 kilométerre fekvő Miskolcra vitt… Négy évet töltöttem ott, és a tanulás mellett olyasvalamivel ismerkedtem meg ott, ami később a hivatásommá vált.”
1950-ben azután Pozsonyban folytatta tanulmányait, majd 1965-ben Nyitrán levelezős hallgatóként magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, 1986-ban pedig doktorált. „A néptánccal először miskolci kollégistaként került kapcsolatba. Megérezte, hogy vissza kell térnie a népi gyökereinkhez, a népi hagyományok ezeréves gyöngyszeméhez. Megszállottként foglalkozott, tanulta táncainkat. Pozsonyi tanulmányai idején a Szlovák Állami Népművészeti Együttes hivatásos táncosa lett, majd a megalakuló Csemadok Központi Bizottságának néptánc-szakelőadója. A népzenegyűjtő Ág Tiborral és Béres Józseffel együtt gyűjtötte a csehszlovákiai magyarság néptáncait, és 1953-ban megalapították a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, ismertebb nevén a Népest” – írta Takács Andrásról laudációjában Stoller András, Novák Ferenc szakmai társa.
A Népes fennállása idején a tánckar művészeti vezetője és koreográfusa volt. A csoport hatása az egész csehszlovákiai magyarságra nézve rendkívül jelentős volt, s ezt a hatást már az együttes beszüntetésével sem lehet megakadályozni. Országszerte megalakultak a műkedvelő néptánccsoportok, Taki bácsi számos országos rendezvény szervezőjeként irányította a hazai néptáncmozgalmat. 1956-ban Losoncon megtartották az első Országos Dal- és Táncünnepélyt, és ott volt 1957-ben az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes megalapításánál is. Évekig szervezője volt a zselízi és gombaszögi fesztiváloknak, és nevelte az utánpótlást is. 1965-ben részt vett a szlovákiai magyar amatőr koreográfusok és tánccsoportvezetők hároméves távtanfolyamainak elindításában. Közben könyvet ír, 1981-ben írásos pártengedéllyel jelenhetett meg a Mátyusföldi népi táncok c. kötet, a felvidéki magyar néptáncgyűjtés első könyve, amelynek társszerzője. Első elnöke lett az 1992-ben megalakult Szlovákiai Magyarok Folklórszövetségének, amely akkor a legerősebb táncszakmai testület volt Szlovákiában.
Stoller András laudációjában azt olvashatjuk, hogy Takács András a hitvallását a következőképpen fogalmazza meg: „Egy nép – nemzet, nemzetiség, etnikum-fennmaradásának egyik feltétele: újból és újból visszatérni a népi hagyományok megannyi emberöltő alatt felhalmozott kincseihez, a kimeríthetetlen ősforráshoz, abban megmártózni, s belőle újra és újra erőt meríteni…..Hűséges maradni a nemzethez, a családhoz…..” Taki bácsi e szerint élte életét, hagyománytisztelő és hagyományápoló magyar emberként a legnehezebb időkben is. S ez a tisztelet a néptáncaink gyűjtésén és a felvidéki magyar néptáncmozgalom fellendítésén keresztül egyfajta iránytűként végigkísérte az életét, ezért tudhatta hangsúlyos szereppel bíró életművét ilyen őszinte céltudatossággal megalkotni.
Gratulálunk az elismeréshez és a díjhoz, Isten éltesse sokáig!
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41970,30867,30987,25776″}
