Április 1-jén Budapesten megnyílt a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, melynek operatív vezetője az idén 75. életévét betöltő Bencze Lóránt nyelvész, egyetemi tanár, aki katolikus teológiai végzettséggel is rendelkezik (egy időben szerzetes volt). Színes, szerteágazó szakmai tevékenységet tudhat maga mögött. A világon elsőként alapította meg a romológia tanszéket. Kollégái felkészült szakembernek tartják.
Feladatai közé tartozik a magyar nyelvi örökség föltárása, a nyelv mélyebb megismerése, ápolása, gondozása, fejlesztése. Feladatait kormányrendeletben határozták meg, melyek közé tartozik a középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és szakmai felügyelete. Szakértői állásfoglalások készítése nyelvpolitikai kérdésekben a közigazgatás és a közmédia részére. A magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, kultúránk egészével való összefüggésének kutatása és annak eredményének alkalmazása a közoktatásban, illetve nyelvi adattárak fejlesztésének ösztönzése, A nyelvszerkezeti és a nyelvhasználati kutatások terén a különböző szaknyelvek tudatos fejlesztésének koordinálása, a határon túli és az anyaországi magyar nyelvű terminológia összehasonlító kutatása, összehasonlító terminológiai szótárak összeállítása. Az infotechnológia területén a magyar nyelvű adatbázisok támogatási elveinek kidolgozásában és koordinálásában való részvétel.
Új magyar nyelvi tankönyvprogram nyelvészeti szakmai alapjainak kidolgozása, különösen gyermekbarát, az otthonról hozott anyanyelvi készségeket fejlesztő általános iskolai nyelvtankönyvek szakmai alapvetése, kidolgozásának összehangolása kultúránk egységes szövetével. A nyelvi gazdagság megőrzése, különös tekintettel a magyar nyelvjárásokra és a rétegnyelvekre.
Számunkra külön fontos a nyelvi kisebbségvédelem, kiemelten a magyar szórványok, határon túli nyelvváltozatok helyzetének vizsgálata.
A magyar nyelvi értékvesztéssel szemben irányelvek kidolgozása a kormány számára, felhasználva a sikeres, modern európai nyelvpolitikai – észt, lengyel, finn és izlandi – modellek tapasztalatait.
Feladatai közé tartozik szakmai konferenciák, kerekasztalok, megbeszélések, nyelvi kulturális napok és nyári kurzusok, egyetemek társszervezése. Ez utóbbiakat nemcsak a határon túli magyarok számára, hanem a finnugor kisebbségek részére is.
Reméljük, fontos intézmény alapkövét sikerült lerakni. Rövid távon aligha várhatunk eredményt, hiszen a munka beindításához, a konkrét feladatok meghatározásához és a munkatársak kiválasztásához idő kell. Az intézet 2015-re épül majd ki teljes mértékben.
A magyar nyelvészek többsége ellenzi az Intézet létrehozását. Az MTA elnöke sem látja értelmét. Az egyik vélemény szerint, ugyanis nyelvstratégiára olyan országokban lehet szükség, „ahol összetett a nyelvi helyzet. Ilyen például Írország, ahol az egyik államnyelv a kihalás szélén áll. Ilyen Észtország vagy Lettország, ahol egyfelől az államnyelvet nem vagy nem megfelelő szinten beszélő tömegeket kell integrálni a társadalomba, miközben védeni kell az államnyelv nyelvjárásait… Magyarországon nincs ilyen helyzet.” Valóban nem, de a trianoni határokon kívül nem élnek magyarok, akik egyre gyorsabban asszimilálódnak és hagyják el csodás anyanyelvüket!? Az egykor 15 millió magyarból mennyi maradt? Egész területek cseréltek nyelvet az elmúlt kilenc évtized alatt. Nem kell nyelvstratégia!?
Finnország lakosságának „nagy része többnyelvű, vagy mindennapi kapcsolatban van az anyanyelvén kívül más nyelvvel is, ez a magyar lakosságról a legkevésbé sem mondható el.” A határon túl élő magyar lakosságról ez a legkevésbé sem mondható el!? Megint a trianoni falanszter. Azon kívül már nem lát ez az öncsonkító szemlélet! „A Magyar Nyelvstratégiai Intézet felállításáról szóló rendeletben példaként emlegették többek között a finn nyelvpolitikát. Nem tisztázott, hogy a két ország nyelvi helyzetét miért hasonlítják össze.” Valóban nem világos?
„A norvég kormány is fenntart egy nyelvi tanácsot”, melynek „célja, hogy a norvég nyelvhasználatot kiterjessze a társadalom minden szegletére, és megakadályozza, hogy az angol kiszorítsa a norvégot.” Ha a számítógépek világát nézzük, akkor bizony a magyar nyelvterületnek is szüksége van egy ilyen célra.
Egyes lapok szinte csak az ellenzők nyilatkozatait közlik. A határon túli magyarokról e cikkekben egy szó sem esik.
Az intézetvezető szerint, „az információs társadalom olyannyira felgyorsította a nyelvi változást, hogy az már követhetetlenné vált, és sokak számára megnehezíti a kommunikációt, amely egyre primitívebbé válik. Az irodalmi nyelv mintaadó szerepének visszaszorulásával bizonytalanná vált, hogy mi a norma, szűkül a szókincs, a szleng erősödik, a nyelvhasználat egyszerűsödése pedig egyet jelent… a kulturális szint zuhanásával.” A kritikusok ezt a romboló jelenséget sem tartják úgy látszik aggasztónak. Létezik egy olyan liberális szakmai felfogás, mely azt tartja, a nyelv változik, ami természetes jelenség, nem kell beavatkozni, csak figyelemmel kísérni a jelenségeket, azután majd magától alakul a helyzet. Ez hasonlít arra a liberális gazdaságpolitikára, mely a „laissez-faire”-t hirdeti. A kormányzatnak a lehető legkisebb mértékben szabad befolyásolnia a gazdasági tevékenységeket, a döntéseket a piacra kell hagynia, melyeket a kínálat és kereslet határozza meg. Ez a felfogás egy olyan utópia, mely a társadalom egy részét teljesen ellehetetlenítené.
Mindenképpen elvárjuk ettől az intézettől, hogy növelje a magyar nyelv presztízsét, javítsa a médiában tapasztalható romlást. Azt, hogy olyan tankönyvek szülessenek, melyek anyanyelvünket vonzóvá teszik, a tanulást meg izgalmas és nemes játékká, valamint elfogulatlanul vizsgálja a magyar nyelv rokoni szálait a finnugor elméleten túl is.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
