Érdekes irományokra bukkanhat az ember, ha a külhoni magyar nyelvű sajtót (is) bújja. A zsurnalisztikai eklektika (ha lenne ilyen) valódi gyöngyszeme az a minap napvilágot látott cikk, amelynek szerzője egy Varsóban élő nemzettársunk, aki a Kanadai Magyar Hírlapba a magyarországi jogi helyzetet tollhegyre tűzve az európai parlamenti választások kapcsán úgy döf bele egyet a magyar kormánypártba, hogy futja még a felvidéki listás jelölt, Gubík László idézésére is.
De kezdjük mindjárt a végén, mert az tűnik a legjobb bevezetőnek. Azt írja a szerző, Balogh László Varsóból: „Üzenjük Brüsszelnek, mi jobban tudjuk”. Hogy mit is? Hát azt, hogy hogyan is kellene úgy szabályozni az állandó lakóhely/életvitelszerű tartózkodás jogi fogalmának tartalmát, hogy az „idegenlégiósok” – amint Balogh nevezi nemzettársait – ne kerülhessenek fel idegen államok idegen listáira. Értik, a szabad, határok nélküli Európai Unióban, ahol a nemzeti mellett mindenkinek van még egy úgynevezett uniós állampolgársága is.
A szerzőnek azzal gyűlt meg a baja, hogy a Fidesz-KDNP európai parlamenti listáján Magyarország jelenlegi államhatárain kívül élő magyarok is szerepelnek – ki jelképes, ki meg (kimondani is szörnyű!) befutó helyen. Hogy mi áll e fintorgás lelki hátterében, arról mindent elmond az a kitétel, amely a „lengyel fizetett segédcsapatokkal erősített” magyar békemenetről szól.
Ami az érdemi tartalmat illeti, a szerző ugyan igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy alaposan utánajárt a témának és e mellett még érti is a Fidesz listaállítási koncepciójának lényegét, azonban ez sajnos nem jött össze. Nem lenne különösebben szóra érdemes, ha nem a diaszpóra magyarságának lelkét (is) mérgezné az ilyen jellegű szellemi önkielégítés. Mert lássuk csak, milyen „érveket” hoz fel a lengyel fővárosban élő szerző az ellen, hogy határon túli magyarok szerepeljenek magyarországi párt listáján. Idézi a Fidesz EP-választásokkal kapcsolatos nyilatkozatait, melyek szerint olyan képviselőket szeretnének Brüsszelbe delegálni, akik megvédik a rezsicsökkentést, a magyar termőföldet, a magyar munkahelyeket, családokat – egyszóval a magyar érdekeket, hogy ezzel kivívják Magyarország tiszteletét. Balogh kolléga nem érti, hogyan tudja ezeket a célokat felvállalni egy határon túli magyar, és arra kíváncsi: „miért nem akarják képviselni a jelöltek a határon túli magyar közösséget esetleg Romániában vagy Szlovákiában indulva?”
Ezek szerint szerencsére legalább azt sikerült felfogni, hogy egy kárpátaljai vagy délvidéki jelölt mit is tudna kezdeni mandátumával a szűkebb pátriája érdekében. Ami a szlovákiai helyzetet illeti, elegendő lett volna csak hírportálunk címlapjára kattintania Balogh kollégának s máris választ kaphatott volna kérdésére. Ugyanis itt már napok óta a csapból is az folyik (érthető okokból és nagyon helyesen), hogy kik azok a személyek, akik a magyar közösséget szeretnék képviselni Brüsszelben úgy, hogy itt helyben indulnak. Pedig idézte is Gubík László hírportálunkon közzétett nyilatkozatát a Fidesz listás jelöltéségéről. Márpedig a fiatalember egész érthetően – úgy, hogy még Varsóban is megértsék – elmagyarázta, hogy jelöltsége egészében csupán jelképes. Egy jelképes figura egy jelképes helyen. Azt szimbolizálja, amit viszont a Brüsszelnek üzenő varsói magyar szerző láthatóan nem fogott még fel: új szelek fújnak immáron a Kárpátok között s ebbe bizony beleférnek olyan, korábban elképzelhetetlennek tartott megoldások, hogy magyarországi listákon határon túli magyarok is induljanak. Avagy idegenlégiósok, ahogy a szerző fogalmazott. Köszönöm, hogy legalább nem nevezett cseszkóknak, ennyit legalább mindenképpen léptünk feljebb a létrán…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
