Elkezdődött a futballvilágbajnokság – ismét a magyarok nélkül. Sajnos, nem csak ez az egy hiányérzetünk lehet, ma elhunyt a legendás Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula.
Hatvan évvel ezelőtt az egész világ ámulattal és csodálattal sorolta a magyar nemzeti tizenegy nevét. Az 1952-ben olimpiai bajnokságot nyert csapat egy évvel később, az évszázad meccsén 6:3-ra verte Londonban az angol válogatottat (és fosztotta meg 90 éves hazai veretlenségétől), majd 1954-ben, a berni világbajnokságon minden idők legnagyobb magyar „futballkudarca” következett be: Magyarország (csak) ezüstérmes lett. Mit adnánk ma egy világbajnoki részvételért?!
1956-ban a magyar forradalom eltiprása az Aranycsapatot is szétszórta. Sokan külföldön arattak további diadalokat. Voltak, akik maradtak, a szülőföld szeretete erősebb volt a félelemnél, és vonzóbb a külföldi sikerek lehetőségeitől. Grosics Gyula is az itthont választotta.
Egész életében figyelte a magyar futballt, hallatta hangját, elmondta véleményét. Más kérdés, hogy ezekből mennyi talált meghallgatásra… A londoni diadal 50. évfordulóján készített beszélgetésünk során arra is figyelmeztetett, hogy a futballt elsősorban a közönség örömére kellene játszani. „Szakmailag nincs is nagy probléma, ám a kialakult súlyos morális hiányosság nagyon kedvezőtlenül hatott a labdarúgásunk színvonalára. Ma is vannak, ma is születnek óriási tehetségek, ám 18 éves korukra, mikor bekerülnek a felnőttek társaságába, hozzájuk szürkülnek. A labdarúgást irányító illetékeseknek azt a kérdést kellene feltenniük, hogy miért történik ez. (…) A felnőtt labdarúgásban eredmény-centrikus rendszert kéne bevezetni, vagyis a teljesítmény alapján fizetni. És ehhez még azt is hozzáteszem, hogy mindezt a nézők számától is függővé kéne tenni. Mert furcsa, hogy manapság senkinek sem hiányoznak a lelátókról eltűnt nézők.” – mondta akkor Grosics.
A Fekete Párducként ismert Grosics Gyula februárban ünnepelte 88. életévét. Ki gondolta volna, hogy már oly szűkre szabott az ideje? Baratái köszöntötték – határokon innen és túl. Idős kora ellenére aktív támogatója volt az össznemzeti diákbajnokságnak, számos nemzeti rendezvény részvevőjeként találkozhattunk vele.
Az Aranycsapatból egyedül Buzánszky Jenő maradt köztünk. Grosics megtért társaihoz, Puskáshoz, Lóránthoz, Lantoshoz, Bozsikhoz, Zakariáshoz, Budaihoz, Kocsishoz, Hidegkutihoz, Cziborhoz.
Köszönet a földi pályán kiharcolt eredményekért. Azok emlékén nem foghat az idő.
Felvidék.ma, O.N.{iarelatednews articleid=”44083, 9475″}
