Szántó Oszkár kassai jogászhallgató 1956 őszén verseket írt. Emiatt egy év feltételes börtönbüntetést kapott. Anélkül távozott, hogy részletesen elmondhatta volna, mi is történt vele. Hálásan vesszük, ha valaki ismerte és többet tud róla és azt megosztja velünk. Versei megmaradtak, tanúskodnak. Azokat megőrizzük és adjuk tovább!
Szántó Oszkár: Október
Ki tudja hol született,
Honnan jött, hol nyert alakot s nevet,
De itt van mint vad zúgó vihar,
Nyomorban sínylő lelkek fehér tisztítótüze,
Mely rettentő királlyá üti sötétben vaksivá lett
Satnya népet szegény földjének.
Üdvözlégy Te nagy Szent Forradalom!
Háromszínű lényed Európa ormának is
magyar színt festett
és fejed világok fölé emelt dicső koronát.
Zúgj és süvölts, ne kímélj semmit,
Mi rothadó bűzzel fedi kardunk.
Adj levegőt fuldokló tüdőnknek,
Hogy részegre igya magát a szabadság
pezsdítő borából.
S még bele is fúlunk az italba,
Csak zuhogj felénk nagyszerű áradat,
Mert tizenkét éve gyehenna tüze emészti bensőnket.
Ha halálra isszuk is magunkat,
Nem bánjuk ha Tőled kapjuk az elmúlást
Szent Szabadság.
S ha csak egy szál marad meg belőlünk,
Rettegjél átkozott Tyrannus,
nem menekülsz, ha iskolás gyerekek kezétől
Porlik hatalmad.
Ki tudja honnan jött, hol született,
Ki adott kezébe fegyvert,
De itt van s más színt adott a napnak,
Szenteknek tüzét a haragnak
S dicső nevet a magyarnak.
BZ, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49458″}
