Újváry László tartott előadást a méhészetről és az emberi egészségről november 5-én a Reviczky Házban a Reviczky Társulás és a Lévai magyar Asszonyok Ligája szervezésében.
A háziméhek (Apis mellifera) a virágok nektárjából és mézharmatjából gyűjtik a méz alapanyagát az előgyomrukba. Ott gyomornedveikkel keveredve vegyileg alakítják át. Az így kialakult híg, magas víztartalmú mézet a kaptár hatszögletű lépsejtjeiben tartalék táplálékként raktározzák el. A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal keltett légárammal párologtatják el a felesleges vizet, s teszik sűrűbbé, tartósabbá a mézet.
A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Egy évad alatt a tél átvészeléséhez szükséges mennyiség többszörösét is képesek begyűjteni Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.
Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.
A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.
A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként is ajánlja. Az előadó, Újváry László, maga is méhész immár ötven éve. Hozott magával bemutatásra méhészeti eszközöket és persze saját készítésű mézet is. A méhészkedés egyik legfontosabb és egyben legdrágább felszerelési tárgya a méhlakás. Valamikor régen a kast használták.
Ma már a kaptárt használják inkább. Aszerint, hogy a kaptár hol nyílik, tehát a lépeket melyik irányból lehet kivenni, hátsó és felső kezelésű kaptárt különböztetünk meg. Mindkettő lehet álló és fekvő, alakja és mézkamrájának helyzete szerint. Minden kaptárban lakik egy méhcsalád élén az anyaméhhel. Elsődleges szerepe a család szaporodásának biztosítása, ez a legnagyobb méretű méh, amelyről a dolgozó méhek gondoskodnak. Az anyaméh évente egyszer kirepül a kaptárból, hogy pározhasson a herékkel, majd lerakja a petéket. Egy anya képes kétezer petét is lerakni naponta. A dolgozó méhek mérete kisebb, mint az anyáké vagy a heréké. Ahogyan a nevük is mutatja, ők a méhcsalád dolgozói. Ők végzik a virágpor, a nektár gyűjtését, a lép építését, takarítanak, szellőztetnek, betolakodó esetén akár önfeláldozóan harcolnak.
A méhek legnagyobb haszna a virágok megporzása. A virágok az általuk termelt nektárral, egy édes folyadékkal csalogatják magukhoz a méheket. A méh a virágok nektárját gyűjti össze, majd azt saját szervezetében átalakítja. A felszívott nektárhoz a szájukban lévő garatmirigyből enzimeket, emésztőnedveket kevernek hozzá, a keveréket pedig mézgyomrukban gyűjtik. Hazaérkezés után innen töltik bele ezt a még híg folyadékot a lépek sejtjeibe. Végül teljes értékű mézzé akkor válik, amikor szárnyuk lebegtetésével, a levegő keringetésével besűrítik, és lecsökkentik a víztartalmát. Nevezetes ásványi anyagok a mézben: vas, réz, kén, magnézium, kova mész, nátrium, kálium, klór, foszfor.
A mézben gyakorlatilag minden vitamin megtalálható, ezért nagyon hasznos az ember számára. Ahhoz, hogy az ember a mézhez jusson szüksége van keretekre, pergetőre és füstölgőre. A keret általában hársfalécből készülő fa keret, melybe hálósan vékony drótot (ún. méhészdrótot) húznak be, hogy megakadályozzák a lép kitörését. A keret ki-be helyezhető a kaptárba, ennek előnye, hogy a lép ép marad, és visszakerül a méhekhez, így a fölös lépépítés megelőzhető, így nő a méz hozama is. Hordás után, amikor a sejtek tele vannak mézzel, a méhész begyűjti ezeket a kereteket és kipörgeti. A pergető hasonlóan működik, mint egy mosógép, melynek dobjába behelyeznek négy mézzel teli keretet, hogy ebből kinyerjék a mézet. Bekapcsolt állapotában a méz úgy csurog ki a sejtekből, mint centrifugázás közben a ruhákból a víz. A kifolyt mézet a dob alján egy terelő vályú összegyűjti, és kivezeti egy edénybe. A szennyeződés elkerülése érdekében egy szűrőt is elhelyezhetnek az edényre.
Egy pörgetés során a kereteket kétszer kell kipörgetni, egyszer meg kell fordítani őket, hisz a lép mindkét oldalán vannak sejtek. A füstölgő a méhész legfontosabb eszköze. A méhek elriasztása, csillapítása érdekében a füstölőt használva füstöt fújnak az állatokra. A füstölő egy hengerből áll, melyben a parázs található. A méhek termékei közé tartozik a méhviasz – a méh mirigyváladékkal keveri, a lépekből való kivonásakor pedig más idegen anyagok is kerülnek bele, főképpen méhszurok. A viaszt tévesen a méh zsírjának tartják. A méhpempő a méhek garatmirigyében termelődő fehéres, tejszerű, savanykás, szúrós illatú anyag, mely állás közben megsárgul, és hamar elveszíti bioaktív hatását.
A méhpempő bioaktív hatása 24-48 óráig tart. Sokáig a különböző tartósító eljárások sem tudták megőrizni a méhpempő biológiai aktivitását. A legmodernebb technikával (liofilizálással) tartósított méhpempő akár két évig is megőrzi bioaktív tulajdonságát. A propolisz vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen gyűjtenek. Ragadós, sárgásbarna, kellemes illatú anyag, melyet a fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyeleiről gyűjtenek be a méhek, átalakítják, azután a kaptárak tömítésére és fertőtlenítésére használják.
Ezeket a nedveket 20 Celsius-foknál melegebb napokon 10 és 12 óra között gyűjtik a méhek. A fő forrás a fekete nyár rügypikkelyein kiválasztódó enyves bevonat, de a propolisz számos összetevőjének sajátságait még nem ismerjük pontosan. A méznek több fajtáját is ismerjük aszerint, hogy milyen virágport gyűjtenek éppen. Van akác-, erdei-, mezővirág-, repceméz. Megtörténhet, hogy az anyaméh kirepül a kaptárból és a méhcsalád utána eredve máshol, pl. egy fán vagy eresz alatt, rajt hoz létre.
A gyakorlott méhész ilyenkor befogja arajt egy új kaptárba. Egy anya kb. 4-5 évig is elél. A méhek sajnos szúrnak is néha, ha ellenséggel vannak szembesítve. Ember számára nem számít méregnek a szúrás által kibocsátott méhméreg, hacsak nem allergiás az illető. A méhek közelében ilyenkor nyugodtan viselkedünk, nem futunk, nem hadonászunk, hogy feleslegesen ne izgassuk őket. Vannak méhészek, akik védőruha nélkül járnak méheik közelébe.
E tartalmas előadás során nagyon sok hasznos és fontos ismeretet szerezhettünk. Legfőképpen annak a tudatában fogjuk fogyasztani a mézet, hogy az egészségünk számára nagyon értékes. Kedvezően hat az immunrendszerre, az izom- és szívműködésre, antibakteriális hatású és használják a szépségiparban is.
A rendezvény végén a mindenki finom mézeskalácsot kóstolhatott és forró mézes teát kortyolhatott a Lévai Magyar Asszonyok Ligája hölgyeinek köszönhetően akik így kedveskedtek a megjelenteknek.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”49764,49038″}
