Ez az a kérdés, amellyel sajnos előbb vagy utóbb mindannyiunknak szembesülnünk kell, ha Szlovákiában valamilyen egészségügyi szolgáltatást kívánunk igénybe venni. Szlovák egészségügy nem létezik hálapénz nélkül – és ezt a való élet tapasztalatai mellett nem csak különböző felmérések támasztják alá, hanem immáron egy abszolút érintett nyilvános vallomása is. Nagy port kevert fel ugyanis a közelmúltban Peter Lipták orvos „beismerése”, hogy pácienseitől rendszeresen elfogad ajándékokat (hálapénzt), évi több ezer eurós nagyságrendben. Az álszenteken kívül ezen csak azok a szerencsések lepődhetnek meg, akik soha nem jártak még orvosnál és nem olvasnak újságot. Lipták vallomásával az örök téma – amely van olyan régi, mint a tyúk vagy a tojás problematikája – ismét felszínre került, megszólaltak természetesen az egészségügyi kormányzat részéről is.
Abban máris mindenki kivétel nélkül egyetért, hogy változtatásokra van szükség, mégpedig minél előbb. Szlovákia már így is nagyon előkelő helyen szerepel az európai országok korrupciós listáján, amit csak még rémisztőbbé tesz az a tény, hogy az ország lakóinak 90 százaléka e jelenséget „hétköznapi”, az életük mindennapjaihoz tartozó dolognak tartja. A vita tárgyát sohasem az képezte tehát, hogy van-e zseb a fehér köpenyen, hanem az, hogy milyen mély. Peter Lipták doktor úr vallomásai szerint eléggé.
A hnonline.sk gazdasági lap megszólaltatta ez ügyben az egészségügyi kormányzat illetékeseit is, akik azonban lényegében visszapasszolták a labdát az állampolgárokhoz. Azt ugyan elismerik, hogy rendszer szintű változtatásokra van szükség, csak épp azt nem tudja megmondani senki, hogy konkrétan mégis hogyan. Az INEKO intézet elemzője, Dušana Zachar is csak az általános, közhelyszámba menő „javaslatokat” vette elő: meg kell pontosan határozni egy, az egészségbiztosításból finanszírozott ellátási alapcsomagot, vagyis azt, hogy milyen szolgáltatások, milyen minőségben, hol és milyen terjedelemben vehetők igénybe a páciens plusz anyagi hozzájárulása nélkül.
A betegek jogainak védelmével foglalkozó szervezet elnöke, Peter Kučera ugyanakkor arról beszélt, hogy mindenekelőtt az emberek gondolkodását kellene megváltoztatni, mert ők azok, akik megtanították az orvosokat a hálapénz elfogadására.
Nyilván ebben is van igazság bőven, ez azonban nemhogy az egyik napról a másikra nem megy, hanem egy-két generációváltás sem fogja tudni kiölni a régi beidegződéseket. Addig pedig mégsem ülhet ölbe tett kézzel az egészségügyi kormányzat, kényelmesen megvárva, míg úgymond megváltozik az emberek mentalitása.
A probléma persze távolról sem csak szlovákiai sajátosság. Magyarországon éppúgy jelen van a mindennapokban, a magyar kormányok így időnként hozzá-hozzányúltak a témához. Általában kevesebb, mint több sikerrel. Legutóbb a büntetőjog felől próbálták megközelíteni a megoldást: a 2013 júliusában hatályba lépett új büntetőtörvénykönyv értelmében (leegyszerűsítve) a hálapénz elfogadása akár hivatali vesztegetésnek is minősülhet. Hacsak… Hacsak kórház szervezeti és működési szabályzata kifejezetten meg nem engedi a hálapénz elfogadását. Azon lehet vitatkozni, hogy ez a „modell” a kudarc beismerése vagy épp a realitások elfogadása melletti ésszerű kompromisszum – az viszont tény, hogy a hálapénzes gyakorlaton az égvilágon semmit nem változtatott.
És alighanem így lesz ez a szlovák rendszerrel is, hiába került ismét előtérbe a téma. És hiába sérti mélyen mindazoknak az igazságérzetét, akik a nyugat-európaihoz mérten nevetséges mértékű bérük nem csekély részét kitevő járulékaikból finanszírozzák a drága és egyre hanyatló szlovák egészségügyi rendszert.
Megoldás, de még csak egy jó ötlet tehát továbbra sincs. Marad az átlag 100 és 300 euró közötti kenőpénz. Valaki biztosan jobban lesz tőle….
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
