Az elmúlt hétvégén, pontosabban péntek estétől vasárnap délutánig Budapest egyes kerületeiből, továbbá a magyar főváros környékéből, így többek között Vácról is ellátogattak Pozsonyba a Taizé-i imacsoport tagjai. Huszonketten érkeztek, köztük másfél tucat fiatal, frissen egyetemet végzett vagy még tanulmányait folytató ifjú hölgy és férfiú, vezetőikkel, Gábor atyával, Bálint Zsolttal és Annával, hogy itt Pozsonyban a magyar katolikus közösséggel találkozzanak, elmélkedjenek, imádkozzanak, dicsőítsék az Urat, ismerkedjenek, barátságokat kössenek.
Pénteken, február 20-án este Vác, Szob illetve Párkány irányából a hatra érkező Euro City vonattal utaztak ide – habár volt egy olyan lány is, aki elmondta, hogy csak szombaton reggel indult Pozsonyba, , s egyedül kellett eltalálnia az éppen aktuális tartózkodási helyszínre, vagyis az Alexandriai Szent Katalin-kápolnához -, az egykori magyar koronázóvárosunkba, innen a Csemadok székházába mentek, ahová Latika Magdolna vezette el a csoportot.
Itt beszélgetés, bemutatkozás, ismerkedés zajlott, továbbá Kanyicska Sima Éva vezetésével előkészített agapé. A szállásadók 20 órára érkeztek a Csemadokba, s a közös esti ima után indultak a szálláshelyekre.
Másnap, szombaton a reggel 8 órai mise után a budapesti csoport Seňan Ilona vezetésével a Szent Katalin- kápolnához vonult át a Mihály utcába, ahol a délelőtti elmélkedéssel folytatódott a programjuk.
Ebéd a Manderla mellett található „Jakabnál” étteremben volt, ahol mint az adagok kiosztása közben kiderült, a szakácsnők is magyarok voltak, így könnyen értekezhettek velük az anyaországi vendégeink.
Ebéd után városnézésre került sor , Staudt Mihály restaurátor-ministráns vezetésével, melynek keretében megnéztük többek között a legnevezetesebb és magyar múltú látnivalókat, így az egykori országgyűlések helyszínéül szolgáló Prímás-palotát és Egyetemi Könyvtárat, Liszt Ferenc emléktábláját, amely arra emlékeztet, hogy kilencévesen itt adott lenyűgöző orgonahangversenyt. Természetesen megtekintettük a koronázódómot, a Pálffy-család sírboltját, ahol már néhány éve január elsején rendszeresen, egyre többen megemlékezünk Pozsony 1919-es cseh megszállásáról. Egészen véletlenül összefutottunk az egyik másodéves magyar szeminaristával is, aki nagy örömmel csatlakozott hozzánk, mivel éppen délutáni kimenője volt.
Délután háromkor a Szent Katalin- kápolnánál Zilizi Kristófot a csoportkísérésben Ziff Mária, Latika Magdolna és Filip Ágnes váltotta fel, akik részt vettek a csoporttal a jezsuita templom melletti rendház kápolnájában három után kezdődő elmélkedésen, melyet Gábor atya vezetett.
Este fél hatkor a csoportot Ziff Máriától a Szent Katalin -kápolnánál Konc Judit és András vették át. Itt 20 óráig zajlott a nap utolsó lelki programja, köztük egy előadás. Vasárnap a 9 órai ferences templombeli mise után Pálinkás Zoltán és Gita ment ki a vendégekkel az ősi, magyar, Nagy Lajos-korabeli pálos zarándokhelyre, Máriavölgybe, majd visszaérkezve a központba Kanyicska Szabolcs és Éva pártfogásába ajánlották a csapatot, akik elmentek velük a csomagokért a jezsuitákhoz, kikísérték őket a főállomásra a délután négykor induló vonathoz, mellyel hazatértek.
Még megjegyezném, hogy mint az kiderült az egyik fiatalemberrel való beszélgetésem során, ez a Taizé-i csoport minden héten pénteken este fél nyolckor találkozik a pesti Mária utcai jezsuita templomban, , minden harmadik pénteken pedig a már említett ferences templomban jönnek össze. Aki Budapesten járna, meglátogathatja őket.
Köszönet ezúton is minden önkéntes segítőnek a két nap zökkenőmentes lebonyolításáért,, azoknak, akik a helyeket – jezsuita rendház és kápolna, Szent Katalin-kápolna, ferencesek Haghia Sophia terme, Csemadok nagyterme – rendelkezésre bocsátották, a családoknak, akik szállást biztosítottak a vendégek számára, és természetesen Molnár Tamás atyának, a pozsonyi magyarok lelkipásztorának, aki remekül megtervezte a személyek beosztását és az egyes programokat.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51589,51348″}