Régen voltak a bértollnokok, mai utódaik pedig a bértrollok. A feladatuk ugyanaz, hogy díjazás ellenében egy pártot, politikust népszerűsítsenek. Régen ennek a tere főként a nyomtatott sajtó volt, ma pedig a közösségi média.
Azonban még ennél is súlyosabb tünete a demokráciának, amikor valaki úgy érzi, hogy be kell állnia egy vezér mögé, és meggyőződésből szegődik el trollnak. Az alábbi, tanulságos történetre a konzervativny vyber blogon bukkantam:
„Egy idő óta felfigyeltem egy feltűnően aktív hozzászólóra a bejegyzéseim alatt, aki csak úgy szerepelt a közösségi oldalon, mint Vladimír Humennéból. Semmi különös nem volt abban, hogy elkötelezett smeres szavazóként a jelenlegi kormányt védte. Én azonban elkövettem egy hibát. Megpróbáltam, tényekhez ragaszkodva cáfolni az állításait. Az ő reakciójára azonban még álmomban se gondoltam: elkezdte a postafiókomat elárasztani spamekkel, és még a bejegyzéseim alatt is trollkodott. Kezdett ebből elegem lenni, ezért nyomatékosan megkértem, hogy fejezze ezt be! Nem reagált, ezért aztán kénytelen voltam őt letiltani. Azt hittem, az ügynek ezzel vége is.
A sokk azonban csak ezután ért. Hiszik vagy nem, egyik nap csöngött a telefonom, és az én „ismeretlen ismerősöm, vitapartnerem, trollom, Vladimír mutatkozott be. Szerencsére, volt annyi eszem, hogy kapásból letagadtam magamat, hogy nem én vagyok, akit keres. Semmi kedvem nem volt egy hosszú, parttalan vitához – itt ugyanis egy fanatikusról volt szó, akiről leperegnek az észérvek.
Ezekután, azonban, telefonszámot cseréltem, és megváltoztattam a nyilvánosan elérhető profilomat megértettem, ugyanis, hogy ha nem így teszek, nem ez volt az utolsó hívás tőle.
Barátunk, azonban, kitartó volt, kitartó volt, akár egy buldog. Pár hét múlva ugyanis azzal fogadtak a szomszéd kávézóban, hogy egy bizonyos Vladimír keresett. Hálistennek, éppen akkor nem voltam otthon – nem tudom, kinek volt jobb, hogy elmaradt a személyes találkozó.
Befejezésül, és illusztrálásul, idézek pár kommentárt tőle:
Én nem trollkodom, de a saját meggyőződésemet írom le, hogy Róbert Fico a legjobb szlovák politikus. Isten adja, hogy még 20 évig ő legyen a kormányfő.
Tudod, Fico egy erkölcsös és tisztességes ember, aki ezt a politikában is érvényesíti, ezért van a korrupció, a lopás és a klientelizmus ellen. Fico az emberiességet, a gerincességet és az etikát képviseli a politikában. Ő egy Alexander Dubček formátumú politikus, Európában a legjelentősebb politikai személyiségek között van a helye. Legyünk büszkék rá, mint Peter Saganra. Adja az Isten, hogy a kormányának ne legyen vége!
Fico olyan a politikában, mint Peter Sagan a kerékpározásban. Mind a kettő Szlovákia büszkesége. És azt ugye tudod, hogy Peter jövőre a Smer kampányát fogja segíteni? Sagan ugyanis a felelős politizálást támogatja, és azt Szlovákiában egyedül Fico és a Smer képviseli.”
Mit is tehetne mindezekhez még hozzá a jegyzetíró? Bizonyára, mostanra már mindenkiben kialakult valamiféle vélemény, úgyhogy jobb, ha csöndben marad.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
