Csáky Károlyt élete eddigi 65 évéből tizenegy éve ismerem, s azóta számomra nem sokat változott. Ugyanaz az agilis, a kultúráért, a lakóhelyéért, a környezetéért tenni akaró és tevő ember, mint aki akkor volt, amikor megismertem.
Talán néhány dolog miatt visszahúzódóbb lett, de ez csak azért van, hogy figyelme ne apró-cseprő dolgok felé terelődjön, hanem a munkájára tudjon koncentrálni!
Kétféle ember létezik, mondják: van, aki csak beszél, és van, aki tevékenykedik. Csáky Károly ez utóbbi kategóriába tartozik, Hatalmas életművet hozott eddig is létre, ám ez az életmű még koránt sincs lezárva! Terveiben még ezer féle dolog szerepel, amik (őt ismerve) mind meg is valósulnak szépen, csendesen.
Sikerült neki az, amire sok költő vágyik, vágyott: népét, nemzetét nem középiskolás fokon tanítja minden egyes művében. Sok sikert ért el „nevelő, figyelmeztető” munkájával: több emléktábla, síremlék, templom neki köszönheti a nagyobb figyelmet, a megbecsülést a törődést!! Ám könyveiből az évek előre haladtával olykor a feddés hangja szólal meg! Nem azért mert elfogyott a türelme, óh nem! Azért, mert nincs időnk máma már fölösleges körökre, értelmetlenségekre, hiábavalóságokra, a tétlenségre! Helytörténeti írásaival, szakrális emlékeinkre való odafigyelésünk kikövetelésével missziós munkát végez, melynek komolyságát csak erősítik versesköteteinek mélyen vallásos hangjai!
Csáky Károly 65 éves! Isten éltesse még nagyon sokáig, s adja meg neki azt, hogy feddő, okító, nevelő szavainak még életében legyenek látható eredményei!
Születésnapjára időzítve (igaz, a nyomdai csúszás miatt egy hét késéssel) jelenik meg legújabb könyve, negyedik verseskötete a napokban, Lélekrezdülések címmel, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra!
Most hatvanöt, tíz év múlva hetvenöt…. És így tovább! Károly barátom! Az olvasókkal együtt szeretettel üdvözöllek születésnapodon!
Karaffa Gyula, Felvidék.ma
Fotó: Pásztor Péter
