A Párkányt-Esztergomot összekötő Mária-Valéria híd sok területen meghozta gyümölcsét nemcsak a két Duna parti város javára, de mindkét oldalon a szélesebb régió népeinek is.
Elsősorban Párkány város és környékének magas százalékú munkanélküliségét nagy részben megoldotta a közlekedés zavartalan működése. Legfőképpen innen ingáznak ifjak és középkorúak Esztergomba, illetve a város környékbeli üzemeibe, sőt Budapestre is.
Az egészségügy területén – a párkányi oldalon élőknek – óriási lehetőséget jelent, hogy a szlovák Dôvera biztosító jóvoltából szükség esetén, kisebb beavatkozások, kezelések elvégzésére az esztergomi kórházban is fogadnak bennünket.
A kórház egészségügyi dolgozói között is csaknem minden osztályon van felvidéki alkalmazott, főleg nővérek, de akad Magyarországon végzett hazai orvos is, aki ebben a kórházban talált munkahelyet. Azok a nővérek, akik a zselízi kórház pár évvel ezelőtti megszűnése után munkanélküliek lettek, örömmel választották a lakhelyükhöz közel található esztergomi munkahelyet.
Ruzsík Nikoletta a párkányi alapiskola elvégzése után a komáromi Selye János Gimnázium tanulója lett, majd Budapesten folytatta tanulmányait. 2014-ben végzett a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán, mint gyógytornász. Innen került egy évvel ezelőtt az esztergomi Vaszary Kolos Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs osztályára, mint gyógytornász.
Mint vallotta, a sors hozta e lehetőséget, mivel már az egyetemi tanulmányai alatt is nyaranta önkéntes gyakornokként megismerhette a kórház több osztályát, végül a Mozgásszervi Rehabilitációs osztályon kapott állást. Rendkívül nagy örömmel vette a lehetőséget, mint ifjú gyógytornász, mert igen változatos a betegek egyénisége, és nagyon jól érzi magát a kollégák között is.
Amikor azt kérdeztem Nikolettától, hogy szereti-e a munkáját, és mi az, ami szép ebben a hivatásban egy fiatal lány számára, ezt válaszolta:
„A mi hivatásunk mindig is kihívással jár és segítésről szól. Legtöbben ha meghallják, hogy gyógytornász vagyok, kétféleképpen reagálnak: de jó, akkor én masszírozni is tudok, vagy pedig: fáj a derekam, megmasszíroznád? A gyógytorna több ennél, ezért is szeretek ezen az osztályon dolgozni. Amputáltakat tanítunk újra járni, féloldali bénult betegeket erősítünk, gerincproblémák megelőzésére, ill. kezelésére okítjuk pácienseinket. Összegezve, az a szép ebben, hogy segítséget nyújtunk az embereknek, hogy minél jobb életminőséget érjenek el. Mindez kihívást jelent számunkra, motivál, és egyben segít máshogyan látni a dolgokat, értékelni az életet.”
Egy kéthetes kezelésem alkalmával volt időm megtapasztalni, hogy ez a fiatal leány, aki alig egy éve dolgozik, mindig mosollyal, türelemmel, kedvesen szól a sokszor bizony igen súlyos állapotban lévő és türelmet igénylő betegekhez.
Nikoletta az egy éves gyakorlata alatt, már komoly elismerésben is részesült, amiről ő ugyan nem beszélt, de megtudtam egy internetes oldalról.
2015 májusában az Ápolók Napja alkalmából tudományos konferenciát rendeztek az Esztergomi Vármúzeumban, mely már hagyományos országos szakmai esemény. Itt Nikoletta az amputáltak rehabilitációjáról tartott előadást, melyet a szakdolgozata és Dr. Élő György főorvos a Mozgásszervi Rehabilitációs osztály osztályvezető főorvosa tanácsai alapján készített el. A részt vevők az egészségügyi szakma különböző területeiről, az előadók pedig az ország több pontjáról voltak jelen. Az előadásokat szakmai zsűri értékelte, és Nikoletta az I. helyezést érte el.
Amikor a párkányi lakhelyű Nikolettát szabadidejéről, hobbijáról faggattam, kiderült, hogy a gyökerek erős szálaival kötődik a hagyományokhoz is. Tagja a kisgyarmati kurtaszoknyás tánccsoportnak, de ez mellett szeret olvasni, színházba járni, kézműveskedni, a Duna parton sétálni a kutyájával, és persze olykor bulizni a barátokkal.
Ruzsík Nikoletta egy lány a sok közül – mondhatnánk -, de azon kevesebbek közül, aki anyanyelvén tanult, és huszonévesen már szakmai sikert ért el. Sokféle betegein keresztül már az egy év alatt is megtanulta értékelni az életet, s azok pedig, akikkel naponta türelemmel, szeretettel foglalkozik, egy picivel több reményt kapnak a gyógyulásukhoz.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
