Szakál Gábor elnök nyitotta meg a Dobos László Irodalmi Társaság (DOLIT) rendezvényét, melynek célja, hogy adventkor elgondolkozzunk bonyolult világunkon és megfelelő keresztyén álláspontot képviseljünk. Dr. Drenkó Zoltán, barkai református lelkipásztor Bevezetés a valláslélektanba c. előadását tartotta meg, mely Dr. Veres Sándor kutatásai alapján készült.
Béres Viktor Székely Dezső: Új Betlehem c. nagyon időszerű versét szavalta el. „Üres a jászol Betlehemben:/ Megváltó ma nem születik./ Háború s béke váltja egymást/ s ölnek – a fegyverszünetig.//…/…Jeruzsálem ünnepére/ vitte egykor az Ács Fiát,/ hogy őt kövesse minden úton/ a tévelygő, romlott világ. -// Gyertek, ideje útrakelnünk!/ Talán vár egy új Betlehem,/ ha sikerülne áteveznünk/ a legsötétebb tengeren.”
Az előadó kérdéssel kezdte: Mit kaphatunk, és mit adhatunk Annak, Aki megváltott bennünket és ezzel célt ad életünknek? Ennek a századnak (szak)embere nagy kereső. Nagy vágyakozás él benne olyan Valaki iránt, aki kezében tartja az eseményeket és az ember életét. E bevezető után belevágott mondanivalójába.
A latin religo szó hátraköt, megköt(öz), odasimul, odabújik értelmű. Ebből keletkezett a religio kifejezés, mely kötelezettséget, istentiszteletet, vallásosságot, vallásos kétséget, babonás félelmet, vallási vétséget, szentséget, lelkiismeretességet jelent. Végül is ezt azonosítjuk a vallás fogalmával a latinban.
A vallás eredetéről sokfajta elképzelés látott napvilágot. Sok szerző az ember kiszolgáltatottságára, a természet fenyegető erőitől való félelemre vezeti vissza. Edward B. Tylor úgy vélte, hogy a szeretet személy halálával kapcsolatos félelmekből nőtte ki magát, James G. Frazer szerint az animizmusból keletkezett, a politeizmuson át monoteizmussá vált és majd elenyészik, ha a tudomány válaszolni tud kérdéseinkre. A tudományok rohamos fejlődésével eluralkodott az a gondolat, hogy az ész és az agy, az élet minden kérdésére kielégítő választ fog adni. Igazából a kutatónak rá kell jönnie, ennél sokkal többről van szó. Minél tovább haladunk, olyan területbe ütközünk, mely emberi ésszel megközelíthetetlen, a felismert törvényszerűségek alapján nem magyarázható meg.
Karl Marx szerint a vallás a munkásosztály elaltatásának egyik módja, na meg ópium. Tehát altató, mely elszenderíti, elkábítja a munkást. D. E. Durkheim úgy vélte, egy társadalmi csoport önmaga iránti lojalitása a vallás alapja. Az istenek tisztelete nem más, mint egy közösség imádata. Csak egy közösségi jóérzés, légyott, hangulat, érzelgősség, semmi több.
Sigmund Freud szerint, a vallás a biztonság iránti infantilis vágy kivetítése. Freud egyfajta apakomplexusnak tekintette. Szerinte az egyén olyan istenképpel rendelkezik, amilyenek a szülei voltak. Abban mindenképpen igaza van – hangsúlyozta az előadó -, hogy az ember gyermekkora, a szülői házból hozott képek, minták, befolyásolják az ember istenképét. A gyermekkorban dől el sok minden. De Freud nem számolt a hitbeli élménnyel. Heinz Henseler pszichonalitikus tovább viszi ezt a gondolatot, mert már kapcsolatot feltételez valaki nagyobbal, mindenhatóval, Istennel. A vallás tehát kapcsolat.
A kapcsolatok vagy gyógyítanak, vagy rombolnak. Egy élménnyel való gazdagodás befolyásolja az egyén mindennapjait. Blokkolja, gátolja, fékezi vagy előre viszi és felszabadítja. Henseler már azt is észreveszi – hangsúlyozta az előadó -, hogy hiába éli meg valaki egyéni módon vallásosságát, azt közösségben gyakorolja. A vallás valami végsővel, abszolúttal, feltétlennel, transzcendenssel kapcsol össze, akit Istennek vagy Szentnek hívunk. Ő látja, a magzat az anyaméhben paradicsomi állapotban létezik. Ez a gondolat arra figyelmeztet, a magzat fogamzása pillanatától ember. Születése után kerül egy fenyegető, félelmetes világba, „kiűzetik a paradicsomból”. Darwin elmélete az egyik a sok közül, de a többit az iskolákban rendszerint nem ismertetik.
Rudolf Otto szerint a vallás misztérium, mely elementáris élménnyel jár. Otto rátapint arra, hogy a hitélet nem azonos a vallásossággal. Az előbbi misztérium, tehát titok. Azt kivesézni megalapozatlan szemlélet, mert nincsenek bizonyítékok. Így nem tud senki olyan ellenérveket megfogalmazni, amelyek megingathatnák azt. A vallás a tudattalanban gyökerezik, ezért kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan titok.
Majd Gustav Jung és Eller elképzelését ismertette. Gustav Mensching evangélikus teológus vette észre, hogy itt élményszerű találkozásról van szó. Ugyanis csak akkor maradandó. Az ember keresi a transzcendeciát, holott valójában a Szentháromság keresi az embert. Vallási technikákkal nem lehet kiprovokálni az Úristent.
Mensching a személyes találkozásból indul ki. Az ember személyes megtérése által jut egy olyan élményhez, mely meghatározza viszonyát az Örökkévalóhoz. Milyen élmény a naponta megélt hit? Élményszámba megy-e és akként élik-e meg. Élményhez kapcsolódó jelenség. Milyen a hittel élő ember?
A vallást magát a kutatók mint önálló, irracionális, az emberben jelen lévő életszférát látják. Természetesen itt is megoszlanak a vélemények. Az Oxford Dictionary meghatározása szerint, a vallás „egy magasabb láthatatlan hatalom elismerése az ember részéről; egy hatalomé, amely sorsáról határoz és engedelmességet, tiszteletadást és imádást vár el tőle.”
Erich Fromm humanisztikus és tekintélyelvű vallásokat különböztetett meg. Az utóbbihoz tartozónak mondta az ószövetségi zsidót és a keresztyénség későbbi formáit, mert ebben a legfőbb erény az engedelmesség. Mózes ötödik könyvében olvassuk: „Halld meg Izrael: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (6, 4) Az istenség mindenható, mindent tudó, míg az ember erőtlen és jelentéktelen.
Vallás és terápia törekvése, hogy az ember önálló céllal rendelkező, független és szabad, szerető lénnyé váljon. A kettő közé ma már nem lehet éles vonalat húzni. Nagyon pozitív hatása van a lelki gondozásban. Az ember megérinthető, lelki rezdülések és mozzanatok kerülnek felszínre, az emberre mint egészre, testileg, lelkileg és szellemileg hat.
A zsidó és keresztyén vallás nem tartozik a többi közé, mert e kettőben találkozni lehet Istennel. Más vallásban nincs, hogy Isten megjelenik. Nincs Krisztus-élmény sem! Csodálatos kizárólagos lehetőségét amit Ő maga ad. Más út nem adatott. Rengeteg bizonyságtétel szól erről.
A pásztorálpszichológia speciális ága a lélektannak. A lelkipásztorok és teológusok lélektani ismereteit úgy bővíti, hogy gyakorlati segítséget kapnak munkájukhoz. A keresztyének lelki vezetésében, gondozásban alkalmazzák és esetlegesen segítségükre vannak gondjaik megoldásában. Itt is a kapcsolat kerül előtérbe.
Az egészség mindig fölszabadít, kellemes jó érzéssel tölt el akkor is, ha bizonyos problémák, konfliktusok, krízisek adódnak. Előre visz. Az ember addig mozog, míg nem találja meg lelki békéjét. Az ezen a területen tapasztalható vákuum okozza a spirituális deformitásokat, hiánybetegséget. Nincsenek kielégítve az ember lelki és szellemi igényei s emiatt szippantja magába a mocskot.
Majd a valláslélektan történetéről beszélt. A valláslélektan elnevezés kicsit félrevezető, mert nem a vallás tartalmát kutatja (az a teológia tárgya), hanem annak művelését, a vallásos élményt és a vele kapcsolatos jelenségeket, melyek tartalma nem ugyanarra a valóságra vonatkozik, tehát nem homogén. Azt vizsgálja, hogy „az ember pszichéjében, tehát gondolataiban, magatartásában és élményeiben miként működik.” (Nagy Mariann)
A biblikus valláslélektan az Istennel való kapcsolatfelvétellel, megismerésének törvényeivel, a Vele való életközösség törvényszerűségeivel foglalkozik. Ez az Istenben maradás, a hitben növekedés, a megszentelődés lélektana. Az előbbivel ellentétben, a nem biblikus valláslélektan a spirituális kapacitást nem rendeltetésszerűen használja. Bármiféle élőnek tűnő hittárgyhoz való viszonyt vizsgál, a bálványhoz kapcsolódó viszonyulás szociálpszichológiáját kutatja. A hittárgyhoz való ragaszkodás következményeit, annak etikáját.
A tudomány nem véletlenül foglakozik a valláslélektannal és a vallásokkal, mert érzi, van benne valami.
A történelmi egyházaknak megújulásra van szükségük, ami egyénfüggő. Mindig önmagunkkal kell kezdenünk. Legyenek nyitottak a hozzánk érkező Jézus Krisztus iránt! – szólította föl hallgatóságát Drenko Zoltán. – A Biblia az alapkönyv.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
a szerző felvételei
