Ivánka Imre börtönideje alatt is nyomon követte – amennyire azt megtehette – a szabadságharc eseményeit. Szinte megérezte, hogy az orosz cár csapatai segítségével majd leverik a magyar nép szabadságért vívott közdelmét. Rabtársaimak tartott előadásában így fejtette ki szomorú vízióját: „ Tekintsetek a földabroszra és látni fogjátok, hogy nyugatra németek, északra szlávok, keletre latinok, délre szlávok és latinok szomszédjaink. Minden népfaj egyenkint tízszerte számosabb nálunknál. Nem azért mondom, hogy ijesztgessek, nem, hanem azért, hogy oda mutassak: mi nagy szükségünk van az egyetértésre és óvatosságra.
Legnagyobb ellenségünk: saját magunk erejének tulbecsülése, végeredményben oly káros lehet, mint a milyen lenne a meghunyászkodás; mindkettőtől őrizkedjünk.” (Ivánka I., 1881:47.)
Hosszan idézhetnénk még a szebbnél szebb gondolatokat, a fontosabbnál fontosabb történelmi adalékokat Ivánka Imre memoárjából. Hisz pályája során, de főleg 1848 mozgalmas napjaiban számtalanszor találkozott Kossuthtal, Görgeyvel és másokkal. Termékenyítő eszmecserékre került ilyenkor sor. Ezt a napló idézett sorai is bizonyítják, s még csemegézhetnénk bőven a további fejezetekben is. A „négyhavi” hadseregbeli szolgálatot összefoglaló visszaemlékezésnek nagy üzenetei, ma is megszívlelendő tanulságai vannak. Ugyanakkor nem is fárasztó s nem is unalmas történelmi olvasmány. Ivánka tapasztalataira, hadüggyel kapcsolatos véleményére nem véletlenül volt kíváncsi később maga Deák Ferenc, a haza bölcse is.
Ivánka Imrét tehát érdemes újra felfedeznünk, írói munkálkodását számon tartanunk – szülőföldjén is. Nemrégiben még hiányoltam, hogy szülőfalujában nem emlékeztek rá kellőképp. Azóta a helyzet változott: falunap keretében idézték szellemét, méltatták munkásságát 2003-ban Felsőszemeréden, s a volt Ivánka-kúria helyén épült iskolán emléktáblát is állítottak tiszteletére. Ezen az alábbi szöveget olvassuk: „Ezen a helyen, a volt családi kastélyban született 1818. december 9-én IVÁNKA IMRE a Magyar Vöröskereszt országos szervezetének elnöke és az 1848/49-es szabadságharc ezredese.” A táblán sajnos tévesen szerepel Ivánka halálozási éve: 1896 helyett 1869-et írtak.
Csáky Károly, Felvidék.ma
Felhasznált irodalom
Benedek Marcell, Főszerk.: Magyar Irodalmi Lexikon A-K. Budapest, 1963.
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban.1848-1849. Budapest, 1987.
Borovszky Samu, szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Hont megye és Selmeczbánya
sz. kir. város. Budapest, é.n. (1906)
Csáky Károly: Honti arcképcsarnok. Dunaszerdahely, 1998.
Csanda Sándor, Föszerk.: Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. Bratislava,
1981.
Gracza György: Az 1848/49-i magyar szabadságharc története I-IV. Budapest, 1897.
Ivánka Imre: Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 július végétől október végéig. Budapest, 1881.
Kenyeres Ágnes, Főszerk.: Magyar Életrajzi Lexikon I-II. Budapest, 1967-1969.
Kiss László: 90 éve halt meg Ivánka Imre, a „Vöröskereszt mindenese”. Orvosi Hetilap,
1984/34. 2084-2085.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. (CD változat)
(–): Egy huszártiszt a főrendházban. http:// talalat. kurzor.hu
